Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Bérházvilág 1970-ben. Egy belső-erzsébetvárosi ház társadalma és lakásviszonyai
BÉRHÁZVILÁG 1970-BEN. EGY BELSŐ-ERZSÉBETVÁROSI HÁZ TÁRSADALMA ÉS LAKÁSVISZONYAI1 Bevezetés A 19. század végének és a 20. század első évtizedeinek bérházvilágáról viszonylag sokat tudunk. Egykori lakók, köztük neves írók visszaemlékezései, szépirodalmi müvei és írott források alapján számos történeti feldolgozás született a Monarchia-korabeli Budapest, illetve a nagyobb magyar vidéki városok bérházainak és bérkaszámyáinak jellegzetességeiről: a korabeli lakástípusokról, a polgári, kispolgári, illetve munkás lakáskultúráról. Meglehetősen jól dokumentáltak a bérházak társadalmának sajátosságai, az egyes negyedek különféle bérháztípusainak szociális összetétele és a lakók hierarchiája. Számos kitűnő tanulmány elemzi a két világháború közötti korszak bérházait, köztük az újfajta lakóháztípusokat, azok formai változatait, a bennük élők lakáskultúráját és társadalmát is.1 2 Az államszocialista korszak, különösen a Kádár-kor bérházainak társadalmára azonban mindezidáig kevéssé figyelt fel a történetírás. A bérházas negyedek pusztulását, mint a később kibontakozó városrehabilitáció előzményét, övezte ugyan némi figyelem, de a bérházas városrészek társadalomtörténetének megírása mindmáig várat magára. Nyilvánvaló persze, hogy a ma aktív történész-generációk tagjainak - e sorok írójának is - élő, személyes emlékei vannak az 1970-es és 80-as évek gangos bérházainak világáról; ez talán megmagyaráz valamit abból, hogy egyelőre miért nem vált ez a téma történeti kutatások tárgyává. A pesti történelmi bérházövezet sorsa nem tartozott a szocialista Budapest sikertörténetei közé. 1948 és 1990 között urbanisztikai szempontból nézve Budapest bérházas negyedeinek jelentős része stagnált, illetve lassú hanyatlásnak indult, egy részük pedig- főleg a korszak vége felé - stagnáló városrészből kifejezett válságzónává süllyedt, fizikai és társadalmi értelemben egyaránt. Ez volt az az övezet, amelynek lakóházait- soklakásos bérházakról lévén szó - 1948 után kivétel nélkül államosították. A kizárólagos állami tulajdon hosszabb távon súlyos következményekkel járt a bérházas kerületek állapotára nézve. A valódi tulajdonosok - és velük a tulajdonosi attitűd - eltűnése 1 A tanulmány megírását és az alapjául szolgáló kutatást az MTA Bolyai János ösztöndíja támogatta. 2 A dualizmus korára, illetve a Horthy-korszakra vonatkozó történeti szakirodalomból ld. például GYÁNI 1992.; GYÁM 1995.; GYÁNI 1998.; HANÁK 1992a; HANÁK 1992.; MAZSU 1992.; Nagy-Rigó 2009.; VALLÓ 2011. A két korszakra vonatkozó, a bérházak társadalmáról, lakásviszonyairól és a polgári otthonkultúráról árulkodó visszaemlékezések közül ld. például MÁRAI 1990.; LÁNG 1986.
