Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terhes örökség. A történelmi lakónegyedek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
Terhes örökség. Budapest történelmi lakónegyedeinek problémája... 51 Az erzsébetvárosi kísérletnek volt további néhány aspektusa, amely előrevetítette a rendszerváltás utáni városrehabilitációs gyakorlat bizonyos ellentmondásait: elsősorban a rehabilitáció társadalmi hatásairól van szó. A tömbrehabilitáció társadalompolitikai oldala a hivatalos verzióban nem egészen úgy festett, mint a tényleges gyakorlatban. A hivatalos verzió szerint a küszöbön álló városrehabilitáció szakítást kellett hogy jelentsen a korábbi várostervezési és városépítési gyakorlattal: az addigi felülről végrehajtott, a lakosság feje fölött zajló városfejlesztéstől eltérően ezúttal a cél az volt, hogy a fővárosi és kerületi vezetés igyekezzen minél inkább figyelembe venni a lakossági szempontokat. A meghirdetett program szerint már az előkészítés során kívánatossá vált a rehabilitáció széles körű társadalmi vitája, amelybe be kellett vonni a lakókat képviselő lakóbizottságokat, a kerületi társadalmi szervezeteket, valamint az ott működő vállalatokat; a későbbiekben is fontos cél maradt a lakosság folyamatos tájékoztatása, a gyakorlati lebonyolítás során pedig a legnagyobb körültekintéssel és méltányossággal kellett megoldani a rehabilitációs területen élők átmeneti vagy végleges kiköltöztetését. Egy 1983. évi kerületi pártbizottsági ülésen egyenesen „nyílt várospolitikáról” beszéltek. Az itt elhangzottak nyilvánvalóvá teszik, hogy a lakosságbarát városfejlesztés addigra hivatalos programmá emelkedett, amely nem mellékesen a rendszer legitimációját volt hivatva erősíteni: „Az 1983. évi várospolitikai munka kiemelkedő eredményeket hozott az Erzsébetvárosi Kommunisták Feladattervében megfogalmazott célkitűzések valóra váltásához. Mind a várospolitikai feladatok meghatározásakor, mind a végrehajtás folyamán elsődleges cél volt, hogy kerületünk lakásállományának rossz műszaki állapotával és szociális gondjainkkal kiemelten foglalkozzunk. [...] A kommunisták kezdeményezői voltak, hogy az illetékes állami és társadalmi szervek tárják fel a gondokat a lakosság előtt, a feladatok megoldásában támaszkodjanak a lakosság, a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények kollektíváinak segítségére. A nyílt várospolitikának mindinkább kiteljesedő és rendszeres munkamódszerei [kiemelés tőlem, Sz. E.] elősegítették, hogy a kerületünkben élő és dolgozó emberek érezzék: a helyi politikai és állami vezetés ismeri gondjaikat, s a lehetőségek határain belül mindent elkövet azok enyhítéséért.”44 44 MSZMP VII. kér. Pártbizottság ülése, 1984. I. 24. Melléklet: Az 1983. évi várospolitikai munka és a tapasztalatok. BFL XXXV.12.a.3.. 179.őe. 22. p. 1981 júniusában Dr. Nyíró Rózsa VII. kerületi tanácselnök a PB VB és a Tanács VB együttes ülésén Erzsébetváros 1981 és 1985 közötti társadalmi programjának körvonalazásakor szintén arról beszélt, hogy mennyire fontos a városfelújítási program társadalmi támogatottsága: „A főváros terveiben szerepel a 15. rehabilitációs tömb munkálatainak megkezdése. A megvalósítás során kiemelkedő szerepe lesz kerületi tanácsunknak és az ingatlankezelő vállalatnak. Különös hangsúllyal szeretném felhívni a figyelmet a beterjesztett Erzsébetváros társadalmi programra, melynek végrehajtásában a Hazafias Népfront, a KISZ Bizottság, a tanácstagok, valamennyi társadalmi és tömegszervezet, valamint a lakóbizottságok bekapcsolódása gyorsabbá, jobbá teheti VI. ötéves tervünket.” BFL XXXV.12.a.3. 163.őe. 15-19. p.
