Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
A „másik Bécs”: az osztrák századforduló változó képe... 217 közönségnek csak a legszínvonalasabb produkciókat mutatták be minden műfajban, és ügyeltek arra, hogy neves művészek darabjait tartsák műsoron.55 A Práterben sok olyan rendszeres vagy egyszeri rendezvény is volt, amely bármely társadalmi réteg érdeklődésére számot tarthatott, és amelynek közönsége igen kevert lehetett. Ilyenek voltak egyfelől az olyan típusú népünnepélyek, mint például az uralkodóház tagjainak különféle jubileumai vagy a körmenetek; ilyen volt májusban a virágkorzó, amelyen résztvevőként vagy nézőként a bécsi társadalom minden rétege jelen volt; ezt a Buchmann által polgári tavaszünnepnek minősített eseményt ellenpontozták 1890-től a munkásság május elsejei tömegfelvonulásai, amelyek szintén a Práterben értek véget.56 Univerzális érdeklődést váltott ki 1873-ban a Práterben megrendezett bécsi világkiállítás is. Végül jellegzetes határterületként érdemes megemlíteni a szórakozás egyes kevéssé emelkedett formáit, amelyet a müveit körök korántsem kerültek el. Bizonyos orfeumok és kabarék nagy népszerűségnek örvendtek a századforduló bécsi irodalmi elitje körében, amint azt a kabarékról szóló több munka dokumentálja.57 A kabarénak, igaz, lehetett intellektuális jellege is, ám a vulgárisabb humor jelenléte ezeket a színpadokat legalább annyira jellemezte. * * * Arra a kérdésre tehát, hogy létezett-e „egyik Bécs” és „másik Bécs”, kitérő választ kell adnunk. Több jellegzetes és elkülönülő világ létezett, ám ezek számos felületen érintkeztek egymással. Az alternatív kultúrtörténet jelentőségét az adja, hogy rávilágít a bécsi századforduló szubkultúráinak sokféleségére, de egyben az ezek közt fennálló kapcsolatokra is. Ebben a mozaikban a polgári elitkultúra csak egy a sok mozaik közül, s ráadásul nem is függetleníthető azoktól. A fenti áttekintés nem a teljesség igényével íródott, hanem azzal a céllal, hogy felvázolja az osztrák századforduló historiográfiájának bizonyos vonulatait, és rámutasson azokra a hatásokra és ellenhatásokra, amelyeknek az egyes irányzatok létrejöttüket köszönhették. Mivel ezek eredete korábbi évtizedekbe nyúlik vissza, szükségesnek tűnt, hogy ne csak az egészen friss művek ismertetésére szorítkozzunk, hanem megemlítsük azok előzményeit is. Már csak azért is, mert a fokozatosság és a különféle formák együttélése a történetírás szemléletváltozásaira éppen annyira jellemző, mint magukra a történeti folyamatokra. 55 BUCHMANN 1979. 79. p. 56 Buchmann 1979.76. p. 57 Ld. például VE1GL 1986. vagy HACKERT 1997.
