Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - „A másik Bécs”. Az osztrák századforduló változó képe a Schorske utáni történetírásban
A „másik Bécs”: az osztrák századforduló változó képe... 201 A bécsi Operaház, 1932. Ismeretlen fotós felvétele Fotó: FORTEPAN arra, hogy Bécsben a századelőn számos, a „magas” és a „populáris” kultúrát összekötő műfaj létezett, amelyeknek közönsége is különböző társadalmi rétegekből verbuválódott.) A hagyományos kultúrtörténet iménti meghatározásában hangsúlyozandó az utólagos legitimáció eleme: a kornak elsősorban azok a figurái fontosak, akiket az utókor annak ítélt, nem pedig azok, akiket a kortárs közvélemény annak tartott. Fordítva (és némileg sarkítva): egy művész korabeli hallatlan népszerűsége még nem indokolja azt, hogy a „nagy kultúrtörténet” figyelemre méltassa, hiszen lehet, hogy az illető csak a nagyközönség ízlését szolgálta ki (a népszerűség mindig gyanús!); olyan alkotók viszont, akiket saját korukban csak a beavatottak kicsiny köre méltányolt, ám akik a
