Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben
170 Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, histográfia tett „mozdulatlan” teret, felelevenítve azt, hogy az egyes rétegek, korosztályok hogyan vették birtokba azt. Sokat elárulnak az interjúk a környék társadalmáról, és ezen belül az egyes lakóházak közösségeiről is. Némelyik interjúalany például pontosan, emeletenként felsorolva vissza tudta idézni, kik laktak a házukban az 1940-es és 50-es években, emlékezve a lakók nevére, foglalkozására, az egyes családok tagjaira.20 Az ilyen típusú, teljes interjúk narratív forrásként adott esetben ellenpontozhatnak vagy kiegészíthetnek más forrásokat. Ebben a konkrét esetben például az 1941-es népszámlálás fennmaradt lakásíveinek adataival lehetett összevetni az adatközlő információit: egy ház lakóközösségének rekonstrukciója tehát több irányból is elvégezhető volt. Más esetben az adatközlő a házon belül számos lakásról elmondta, hogy kik laktak ott az 1940-es évek végétől, amikor ő odaköltözött, kik emigráltak és mikor, illetve kik költöztek a lakásokba később.21 Ez a fajta elbeszélés alkalmas arra, hogy megvilágítsa a házon belüli átrétegződési folyamatokat, beleértve ebbe az egykori zsidó lakók több okra visszavezethető, ám kevéssé feltárt elvándorlásának folyamatát. Az üzletek, árusok, étkezdék, kocsmák nemcsak mint városképi jellegzetességek szerepelnek a visszaemlékezésekben. Egy 1926-ban született interjúalany pontosan, házról-házra haladva fel tudta sorolni, milyen üzletek vették körbe a Klauzál teret az általa felidézett korszakban, jelesül az 1930-as és -40-es évek fordulóján, kik voltak az üzletek tulajdonosai és mi történt velük a háború idején. Egy 1948-as születésű interjúalany az 1960-as évek eleji üzletekről adott hasonlóan pontos körképet.22 Ezek az üzletek fontos helyi intézmények is voltak a múltban; a helyi boltosok, árusok a lokális társadalmi kapcsolatok kulcsszereplői, akikkel mindenki személyes viszonyban állt. „Abban az időben magában a Csarnokban is külön standok voltak. Egyik oldalon a húsosok, másik oldalon a zöldség-gyümölcsösök, és mindenki ismert mindenkit. Tehát az árasokat, a csarnoki árasokat név szerint. A házunkban laktak 45-ben a Gantschoffék, azok bolgár- kertészek voltak, gyümölcsárasok. A Gantschoff, aki nagyjából nem is kérdezte, hogy mit akarunk. Becsomagolta, és azt mondta, hogy három forint. Mert tudta, mi kell.” A [Klauzál] csarnokba’ volt ilyen, hogy liba, kacsa, ilyen maszekok, többek között itt volt a N. E-nak23 az apukája, az libás volt. Ha még ért aranyos embert, volt neki egy kis könyve, őnála megállt az ember, és 20 MATERN 2009. 404-407. p. 21 Interjú Ny. Z-néval. 2011. február 1. 22 Interjúz. M-néval, 2011. július 5., illetve L. M.-val, 2011. május 1. 23 Ismert magyar rockzenész, akinek a nevét azonban az interjúalanyok nevéhez hasonlóan kódolt monogrammal jelölöm.
