Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
III. Várostörténeti műhelytanulmányok: módszer, oktatás, historiográfia - Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben
Erzsébetvárosi legendák. Az interjúk haszna a várostörténetben 165 meg a téli almát tartottuk ott. Az egyik szobában volt a két szülői ágy, és a végében keresztbe téve egy dívány, ott aludtam én. Volt még ott ez a két szekrény, ami most itt van nálam, és egy kicsi négyszögletes asztal. Más nem fért oda. A másik szoba kimondottan ebédlő volt, ebédlőbútorral. És ez a könyvszekrény, ami még mindig megvan, ez is az ebédlőben volt. Volt egy elég tágas előszoba, nyáron ott szoktunk ebédelni. Onnan nyílt egy nagyon rendes nagyságú konyha, és abból egy rendes nagyságú spejz. Volt egy összecsukható vaságy, amit este kinyitott, és ott aludt a háztartási alkalmazott [...]. A házban majdnem mindenkivel jóban voltunk. Zsidó kispolgár volt majdnem mindenki. Alig volt nem zsidó közöttünk. Minden lakás a körfolyosóra nyílott, és mi, gyerekek mindig itt játszottunk a körfolyosón, és ha túl hangosak voltunk, a házmester ránk kiabált. Sok velem egykorú gyerek volt ott, zsidó gyerekek, és a szülők is mind ismerték egymást, és sokszor be is ugrottak egymáshoz látogatóba. Volt például az ötödiken egy zongoratanár, tőle kezdtem zongorázni tanulni. Nekünk nem volt zongoránk, de az alattunk lakónak volt, és lemehettem hozzájuk gyakorolni.” A magyar zsidó életútinterjúkban értelemszerűen nagyon hangsúlyos a második világháború és a vészkorszak megéléstörténete. A belső VII. kerület mint helyszín kiemelt szerephez jut, hiszen itt jelölték ki Budapesten az ún. nagy gettót. Emiatt olyanok interjúiban is szerepel a Belső-Erzsébetváros, akik egyébként 1944 novembere előtt nem ott laktak. A Klauzál tér, mint a gettó egyetlen tere, nyilvános térként központi szerepet játszott; a nyilvános tér ez esetben szimbolikus és szó szerinti értelemben egyaránt értendő. A visszaemlékezők szerint a tér nap mint nap vált drámai események színterévé; az interjúk ezen a ponton egybecsengenek az írott, nyomtatásban megjelent naplókkal és visszaemlékezésekkel. Szabó Borbálának a gettóban vezetett, 1983-ban publikált naplójából valók a következő részletek: [1944.] November 28. Kedd „Anyáék írtak, ők aránylag jól vannak, de nap mint nap végigélvezik, hogy hajtják a nyilasok a zsidókat a Klauzál térre, hogy ott elosszák őket különböző gettóházakba. Örülök, hogy megelőztem ezt a borzalmat, és anyát már előbb elköltöztettem.”7 7 SZABÓ 1983. 65. p.
