Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
Bajban ismerszik meg... Keresztény-zsidó együttélés ... 157 dótörvények következtében, és keresztény igénylők kezére jutottak-e később a szóban forgó üzletek. Én magam ugyanis nem találkoztam ilyen esetekkel Klauzál téri kutatásaim kapcsán. A Belső-Erzsébetváros nem zsidó lakosainak lakóhelyükhöz való ragaszkodására közvetett bizonyítékkal szolgál a végső gettósítási rendelet szigorúsága. 1944 novemberének végén, amikor a VII. kerületben felállították a fallal körülvett pesti „nagy” gettót, a gettó területén lakó keresztényeket a vonatkozó belügyminiszteri rendelet munkatáborral és internálással fenyegette meg arra az esetre, hogyha nem volnának hajlandóak elhagyni otthonaikat. „ [ _]A kényszerrel kiköltöztetendő nem zsidók együttműködését a nyi las vezetés részben más lakások felkínálásával, részben korlátozott kártalanítás ígéretével kívánta megvásárolni; ugyanakkor propagandával és fenyegetéssel is igyekeztek megdolgozni őket. A belügyminiszter gettósítási rendelete a nem zsidók hazafias érzéseire apellált. »A keresztény lakosoktól elvárom, hogy megértésükkel és önfeláldozó magatartásukkal segítsék elő a zsidókérdés ezidáig elhanyagolt megoldását és vessék alá magukat a rendelet hatályának.« Ezt az felhívást hathatósan egészítette ki az állami szankciókkal való fenyegetés. Azokban a nem zsidó családokban, amelyek esetleg ellenszegültek volna a kiköltözési rendeletnek, a családfőre munkatábor, a család többi tagjára pedig internálás várt. [kiemelés tőlem, Sz. E.] A nem zsidó lakosok kiköltöztetése esetében tehát a csábítás és fenyegetés jól bevált elegyéhez folyamodtak, ami lényegesen különbözött a csillagos házak kapcsán korábban tanúsított, nem zsidókkal szembeni engedékenységtől.”45 Megítélésem szerint a fenyegetés keménységéből arra lehet következtetni, hogy a rendelet kibocsátója jelentős lakossági ellenállásra vagy legalábbis a végrehajtás el- szabotálására számított. A miniszteri rendeletet közvetlenül a Belső-Erzsébetváros nem zsidó lakosaihoz címezték, azokhoz, akik - a nagypolitika szándékaival dacolva - összbudapesti összehasonlításban a legnagyobb számarányban maradtak meg otthonaikban 1944 júniusa és 1944 novembere között, akkor is, ha lakóházukat csillagos házzá nyilvánították. Ám a nem zsidóknak végül mégiscsak ki kellett költözniük a gettó területéről, és egy részük sohasem tért vissza a VII. kerületbe. Nem tértek vissza azok a keresztény lakosok sem, akik a fronton estek el, vagy légitámadás során vesztették életüket, vagy 45 LÉVAI 1948. 375. p. COLE 2013. 215. p.
