Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Bajban ismerszik meg… Keresztény-zsidó együttélés a budapesti Klauzál téren 1938 és 1945 között
Bajban ismerszik meg... Keresztény-zsidó együttélés ... 149 nehézséget, hogy zsidókkal érintkezzenek napi munkájuk során; zsidó kollégáikhoz, szomszédaikhoz mindnyájan pozitívan viszonyultak.33 Nagyon valószínű, hogy egy erősen vegyes lakosságú környéken, ahol a zsidó val- lásúak, illetve zsidó származásúak számaránya elérte a kritikus tömeget, a zsidó-nem zsidó szembenállás értelmét vesztette, illetve csak annyira számított, mint az egyes keresztény felekezetek közötti különbségek. Mindenesetre sokkal kevésbé számított, mint ahogy azt a korabeli közélet tematizáltságát ismerve feltételeznénk, tudván, hogy a közbeszédet milyen mértékben átitatta akkoriban a faji ideológia. A Klauzál teret körülvevő környéket, a Belső-Erzsébetvárost e tekintetben szubkultúrának kell tekintenünk, olyan helyi szubkultúrának, amelyben a zsidóság meghatározó jelenléte számított normálisnak, és amelyben a vegyes együttlakásnak nagy hagyományai voltak. Egy ilyen szubkultúrában az antiszemitizmus sokkal kevésbé volt jellemző, mint az akkori társadalmi élet más szféráiban. Akinek nem tetszett az ilyesféle környék, az elköltözött onnan, vagy - ami még valószínűbb - eleve oda sem költözött; az ott lakók pedig a maguk részéről adottságként tekintettek a környék sajátos felekezeti összetételére. Egy mikrokozmosz végnapjai: a helyi társadalom kényszerű átalakulása a II. világháború alatt Bármilyen borús volt is a helyzet 1941-ben, a népszámlálás mégis a „boldog békeidők” utolsó pillanatait örökítette meg a lakásíveken: egy soha helyre nem állítható mikrovilág letűnés előtti állapotát. A vallási-etnikai együttélés helyi kultúráját rövid idő leforgása alatt kikezdte a törvényhozás, és elsöpörte a nagypolitika. Már 1941-ben is árnyékot vetett e mikrovilágra a háború és a zsidókat érintő intézményes diszkrimináció felerősödése. Az ún. zsidótörvények mind gazdasági, mind szakmai, mind iskoláztatási lehetőségeiket tekintve ellehetetlenítették a Klauzál tér lakosságának életét. Az 1939-es második zsidótörvény és az 1941-es harmadik zsidó- törvény a Belső-Erzsébetváros lakosságának ötven-hatvan százalékát érintette - ennyire becsülhető a városnegyedben a zsidónak minősülök aránya -, döntő többségükben kisiparosokat, kiskereskedőket, magántisztviselőket és más magánalkalmazottakat, illetve szabadkereseti pályán működőket. Az 1941-es népszámlálási íveken nyilvánvalóan érezni a zsidótörvények Klauzál tériekre gyakorolt hatását. Ahol a kérdezőbiztos a megélhetésükről tudakozódott, az izraelita felekezetűek gyakorta adtak olyan válaszokat, hogy „állástalan hivatalnok”, „munkanélküli könyvelő”, „alkalmazásban nem álló cipész”, és így tovább. A rubrikákat a válaszadók maguk töltötték ki (pontosabban a családfő töltötte ki és írta alá az ívet), számos esetben olyan zsidó iparosok és üzleti 33 Interjú M. H. néval.
