Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
II. Város, kultúra, közösségek - Budapesti mesék. Jókai és az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
128 Város, kultúra, közösségek úgy mutatják be, hogy abból nyilvánvaló legyen: Budapest Európa nagy fővárosaival összemérhető metropolisszá vált. Ugyanakkor az egyes kötetek a helyi kultúra színességét is érzékeltetni kívánják. Ez Budapest mint nagyváros esetében vagy azáltal lehetséges, hogy etnikai sokféleségét érzékeltetik, vagy úgy, hogy a városi folklórt és a különféle rétegek társaséletét. Jókai „népélet” címen mindkettőt tárgyalja. Etnikai tarkaságról, amint azt ő is elismeri, a kilencvenes években már kevéssé lehet beszélni, s ö is nosztalgikusan sorolja a félmúlthoz azokat a jellegzetes figurákat, akik, házról házra járva, a maguk német-egyéb keverék nyelvén árulták hajdan portékáikat a pestieknek: az ablakos tótot, a krumplit áruló soroksári svábot vagy a zsidó handlét. Ezért is fontos, hogy a vallásos és világi közösségi rítusokat úgy írja le Jókai, mint ahogy más szerzők a Monarchia vidékein dívó népszokásokat. Fejezetével Jókai az uralkodói családnak is meg akart felelni; a dinasztia tagjaihoz való személyes viszonyát, lojalitását is mintegy „beleírta” a budapesti életről szóló fejezetbe. A Margit-szigetről írva megemlíti, hogy „a váltakozó sokaság között ott lehet látni magát a fenséges házi gazdát, József főherceget, közszeretet környezte családtagjai között.” (József főherceg közkedveltségét egyébként nem túlozta el Jókai. A főherceg valóban népszerű volt Magyarországon, nemcsak a magyar királyi honvédség megszervezőjeként és főparancsnokaként, valamint a köztiszteletben állott néhai József nádor fiaként, hanem azért is, mert számos alkalommal tanújelét adta Magyarországhoz való kötődésének azzal, hogy részt vett az itteni társadalmi és kulturális élet különféle eseményeiben. A budapestiek különösen értékelték azt, hogy magánparkját, a Mar- git-szigetet - belépti díj ellenében - megnyitotta a nagyközönség előtt.) Ugyancsak a Habsburg-ház előtt tisztelgett Jókai azzal, hogy Budapest-fejezete egyik leghangsúlyosabb részének Ferenc József 1867-es királlyá koronázását tette meg. Pedig, tekintetbe véve azt, hogy a Budapest-kötet 1893-ban jelent meg, nem volt igazán indokolt, hogy az író ezt a negyedszázaddal korábban lezajlott eseményt állítsa a közéletet tárgyaló rész fókuszába. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben magyar kiadásának főszerkesztője, Jókai Mór személyében testesítette meg azt az ellentmondást, ami a hazai közreműködők szemlélete és Rudolf főherceg eredeti koncepciója között fönnállóit. Jókai egyrészt azáltal, hogy még Rudolf életében elérte, hogy a Magyar Királyságot reprezentáló kötetek teljes egészében magyar szempontok szerint készüljenek, végső soron a trónörökös eredeti tervét hiúsította meg. Rudolf elképzeléseitől meglehetősen távol kerültek az 1890-es években és a századfordulón megjelent magyar kötetek, amelyek híven tükrözték a századvég magyar közéletének sovinizmusát, és amelyek - akárcsak az 1896-os millenniumi ünnepségek - igen kevés teret szenteltek Magyarország nemzetiségeinek. Ezek a kötetek aligha voltak alkalmasak arra, amit Rudolf a sorozattal szeretett volna elérni; nemigen hihető, hogy erősbödött volna általuk a különböző népcsoportok közti kohézió.
