Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A kézművesipar határain? Gyámokok, bedolgozók és alkalmazottak az 1840. évi gyártörvény időszakában – szempontok a későfeudalizmus-kori gyáripar történetének kutatásához
olyan szakmák is, ahol az általános adóösszeg volt magas. így például az ácsok, a kőművesek, a festők és — egy-két kivételtől eltekintve - a szappanfőzők is. Összefoglalva e felületes vizsgálódás eredményeit megállapíthatjuk, hogy még a nem-jövedelemalapú adórendszerben is kimutatható 8-10 olyan szakma, ahol gyári privilégium nélkül is nagyobb termelési értéket tudtak létrehozni, mint a céhes iparosok nagy átlaga. Utóbbiak köre a szabadnak tekinthető iparok körében még könnyebben tágítható, hiszen itt nem volt céhes ellenállás, de az itt termelt értékek nagysága már nem lehetett annyira számottevő a város gazdasági életében. Gyámokaink - és nyilván, az itt fel nem tárt tehetős céhes iparosok is - vagyonukat elsődlegesen nyersanyagba és áruba, valamint ingatlanokba fektették. Az utóbbiak ugyanis biztosították számukra a feudális hierarchiájú városban a társadalmi rangot és megbecsülést, és nem utolsó sorban „öreg napjaikra” is megélhetést nyújtottak jövedelmeikkel. így például id. Thoma az adókönyvek adatai szerint legalább 10 esztendeig élt ingatlanaiból. Hajtotta őket a merev céhes keretek közül való kitörés vágya és lehetősége, ezért fejlesztettek a céhes keretek közepette is, csupán azzal a veszéllyel kellett számolniuk, hogy a céhen belül ez konfliktusokhoz vezethet. Ez a vállalkozó réteg már mást akart, mint amit az évszázados hagyományok diktáltak, de gondolkodása sok tekintetben még azokban gyökerezett. Talán közel álltak még ahhoz a „régi típusú burzsoához” is, amelyről már Sombart megállapította: nem a folyamatos vagyongyarapítás hajtotta őket, hanem az a szemlélet, hogy életvitelükkel, berendezkedésükkel biztosítsák mások életét és életterét is.13 Azon túl, hogy e körülményekkel és újabb szempontokkal tovább kellene árnyalnunk a múlt századi társadalomról alkotott képünket, hasonlóan megérné a fáradságot annak a jogi feltételrendszernek a vizsgálata is, amely meghatározta e vállalkozók lehetőségeit. Ilyen például az évtizedes kitáblázatlan adósságok kérdésköre. Hogyan nézett ki az a jogi feltételrendszer, amely ilyen mértékben nehézkessé, fejlődésében akadályozottá tudta tenni az ország gazdasági életét, és amely rendszer csak a következő évtizedek során, fokozatosan szűnhetett meg. Ez azonban már egy újabb vállalkozói generáció történetébe is átnyúló fejezet lesz. 13 Sombart1982. 82
