Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
A pesti tanácsi vagyonleltárak, 1702–1848
A leltárak felvételi idejét szemügyre véve a következő képet kapjuk: a feltárt 664 leltárból 16 db 1785-ben vagy korábban keletkezett, 51 db 1801-ben vagy később, míg túlnyomó részük (597 db - 89,91%) a vizsgált időszakon belül. A 10%-os eltérésére már utaltunk korábban is, de ez igazán érzékletesen megragadhatóvá akkor válik, ha összehasonlítjuk e számokat a korábbi, 3 éves időszak adataival, bár ott nem vizsgáltuk meg külön az időeltolódást. A 3 év alatti időszakra vonatkozóan 91 db leltárt elemeztünk: a nagyobb időkörre szóló feltárás során azonban mindössze 82 db, ezen időszakban keletkezett összeírást találtunk, bár nem feledkezhetünk meg a 16 db, korábban készült inventáriumról sem. A növekedés azonban így is igen csekély. Az 1786 és 1788 közötti években átlag nagyjából 30 leltárt találtunk, mely szám a másfél évtized végére 40-re emelkedett. Ennek oka lehetett a halálozások számának változása, mely a nagymértékű beköltözések vagy más ok miatt következett be, de az sem zárható ki, hogy a halottak 8%-ot meghaladó része után készült inventárium. Mindez azonban már alaposabb demográfiai vizsgálatot igényelne. A vizsgált időszak elején - a két, külön számított adatsor alapján - feltételezhetjük, hogy a haláleset és leltárfelvétel között eltelt időszak jelentősen túllépte az 1 hónapot, sőt a következő évre áthúzódó ügyek arra utalnak, hogy a féléves időeltolódás sem volt ritka. Mindez a feladatok növekedésével természetesen tovább romlott az évszázad végére, hiszen kutatásunk lezárásakor 51 db, későbbi felvételű leltár volt az ügyiratok között, és ez már 1 évet meghaladó csúszás, amely az ügyek döntő részét valószínűleg ugyanilyen mértékben érintette. Az időeltolódás okainak beható vizsgálatára itt nem vállalkozhatunk, ez elvben éppúgy történhetett az adminisztrációs munka lassúsága, mint például a gyám kirendelése körüli perek elhúzódása miatt is.32 Az özvegyek aránya az örökösök között a következők szerint alakult: 32 Ezek egyik fő oka az 1715:68. törvénycikkely 7. és 12. § alapján várható, az örökrész jövedelmének egyhatodáig terjedő jutalom reménye lehetett, amelynek számításakor az aktívák kamatait kellett csak figyelmen kívül hagyni. Az elvi oknyomozás során természetesen nem zárhatjuk ki az ellenőrzések lazaságából, az elszámoltatás felületességeiből adódóan, törvényellenesen remélhető nagyobb haszonvétel esélyét, valamint a családi belviszályokat sem. 38
