Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Áll egy ház, valahol… Egy vízivárosi ház dezidentifikálása
ÁLL EGY HÁZ, VALAHOL... EGY VÍZIVÁROSI HÁZ DEZIDENTIFIKÁLÁSA A forrásokról általában mint gondolkodásunkat, gondolatmeneteinket erősen determináló dokumentumokról, azok értékeléséről érzékeny és nem haszontalan tömör összefoglalást adott annak idején Kövér György, miszerint nem tekinthetünk el ,,... attól a képtől, amelyet maga a »forrás« metafora hordoz. Akarva-aka- ratlanul valamilyen csörgedező vízáramra asszociálunk, amelynek kifolyásánál szilkéjével ott áll a történész, hogy felfogja a történelem nélkülözhetetlen életeli- xírjét. Sok éve egy kutató úgy fogalmazott, hogy a kutatást időnként abba kell hagyni, hogy legyen munkája az utókornak is. Hibátlan munkát végezni úgysem lehet, ahogy tiszta alkohol sem létezik. Egy alkalommal Komarik Dénes e definícióját ismerősi körben szóba hoztuk, néhány nap múlva Kövér György volt az, aki jelezte: tiszta alkohol valóban nincs, de mesterségesen elő lehet állítani. Esetünkben ez a gondolat azért is különösen időszerű, mert a történetírás nem nélkülözheti azt a precizitást, illetve annak megfogalmazását, hogy a pillanatok megragadásában számos olyan pont adódik, amikor a) forrásainkat teljesnek gondolva írunk le egy-egy eseménysort, vagy b) az ismert hiányokat feltételezésekkel, esetleg másodlagos forrásokból származó információkkal „hidaljuk át”, és ezeket illőnek tartjuk bevallani jelezni. Több mint tíz esztendeje, baráti kérésre gyűjtöttünk adatokat egy budai, közelebbről vízivárosi ház telektörténetének vázlatához a 19. század közepéig terjedő időszakra. Az abszolutizmus idejére és a dualizmus korának nagy részére vonatkozóan, körülbelül az 1850 és 1890 közötti időszakból a telekkönyvek csupán mintegy 10%-a maradt fenn, segédletek nélkül, ezért az ilyenkor szokásos módszerrel dolgozva, a vázlatot a mai helyrajzi számból kiindulva, időben visszafelé haladva készítettük el, mégpedig az alábbiakban összefoglalt eredményekkel.1 2 1 Kövér György: Források - értelmezések - történelmek. In: Uő.: A felhalmozás ive. Társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok. Budapest, 2002. 2 Az 1881 előtti telekszámoknál mindenhol a Vízivárost mint városrészt is az adatok részeként kell értelmezni, külön jelzés nélkül. Ezt követően Budapesten egységes helyrajzi szám és telekkönyvi betétszám rendszere volt használatban az ingatlanok és birtokosaik azonosítására. A helyrajzi szám az egyes ingatlanok azonosítására szolgált, míg a telekkönyvi betétszám az egyes ingatlanok összetartozását, illetve szétválását tartalmazta, és lényegében a tulajdoni lapok bejegyzéseinek alapját képezte. 225