Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Szempontok a Zwack-szeszgyár 1915 és 1950 közötti történetének megírásához

örökölte a vagyont. Bár a cég - egy bírósági beadvány szerint - bírósági letétbe helyezte az ajándékként hagyományozott összeget, levelükből kiérezhetöen ezt nem szívesen tették:,, Minthogy a megajándékozottak közül Zwack Ákos, édes atyja Zwack Miksa előtt halt el és utána kiskorú gyermekek maradtak, továbbá Sár bő Ignácné szül. Zwack Ilona gyermekeinek hagyott 140 000 korona is kiskorúakat (sic!) illet meg, tovább menve pedig annak elbírálása, hogy örökhagyó előtt elhalt Zwack Ákos örököseit a jogelődnek ajándékozott 425 000 korona megilleti-e? és ha igen egészben vagy részben, avagy hogy Zwack Miksa hagyatékához csatolandó-e? minthogy végül ismeretlen előttünk, hogy Zwack Miksa nem-e hagyott hátra az ismertetett intézkedéseivel ellenkező végrendeletet és annak megítélése, hogy intézkedései megtámadtatnak-e érvényesek-e? a mi elbírálásunk alá nem tartozik, végül netáni egyéb örököseit avagy hagyományosait nem ismerjük ... ”24 - írták a járásbíróságnak a pénz letétbe helyezésekor.

Amennyiben figyelmesen összevetjük a cégvagyonra vonatkozó összegeket, minden valószínűség szerint az 1914. évi mérleg vélhetően alulértékelt adat volt, míg a kiválási szerződés - nem lehetetlen, hogy - felülértékelt, amely mögött esetleg már megromlott családi viszony is meghúzódhat. Ezt akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha tudjuk, hogy már az 1906. évi végrendelet is tartalmazta a kifizetésre vonatkozó utalást, így lehetséges, hogy már a társasági szerződést is Miksa haláláig szólóan kötötték. Azt egyelőre nem tudjuk feloldani, hogy Miksa 1917-ben miért hagyta már elajándékozott vagyonát életjáradékra a cég tőkéjében. Azon pedig, hogy József leszármazottai ekkora összeget 1920-ban nem akartak egy összegben kifizetni - amely az aktív tőke ilyen mértékű, hirtelen csökkenését jelentette volna -, nem csodálkozhatunk. Az azonban a közkereseti társasági formából következően feltételezhetjük, hogy a hagyatéki iratokban bővebb információkat találhatunk a gyár vagyonára vonatkozóan. Azt a tényt, hogy ez nem így volt,jól mutatja Miksa kiválási szerződésének esete: amennyiben Lajos és családja kifizette a gyermekek örököseinek a szerződésben foglalt összeget, és azok azt a Miksával kötött ajándékozási szerződés alapján, a hagyatékon kivül megkapták, kevés az esély arra, hogy ez az ügy valaha előkerüljön. Ám mivel a cég vonakodott e nagy összeg kifizetését teljesíteni és ennek jogszerűségét megkérdőjelezte, az iratok - tanulságunkra - Miksa hagyatéki eljárásának részévé váltak.

24 BFL VII.12.b. 178.441/1920. Zwack I. és Tsa letéti kérvénye, 20-28.

203