Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Óbuda keresztény népessége és társadalma a 18. század végén, 1786–1789. Esettanulmány
márciusban egy 73 éves nőnél szerepelt a „gangrena” bejegyzés. A halálokok kapcsán tehát - erre a néhány évre vonatkozóan - egyetlen biztos megállapítást tehetünk, nevezetesen, hogy fertőző vagy járványos betegség nem pusztított a városban. Összefoglalóan és sommásan talán úgy határozhatnánk meg Óbuda keresztény népességi viszonyait e korszakra vonatkozóan, hogy egy alapvetően falusias jellegű, nem növekedő népességszámú közösségről van szó, amelyben a legmeghatározóbb és legfontosabb mozgást valószínűleg Buda - és esetleg Pest - közelsége jelentette. E közelség két szempontból is fontos volt: egyrészt az „átutazó kereskedelem” - amelynek inkább gazdasági vonzata lehetett közvetlenül érzékelhető -, másrészt a tényleges népmozgás miatt, hiszen a „beházasodások”, valamint a kívülről érkező cselédek és inasok többsége Budáról érkezett. A „connotatio”-ban sokszor Budát meg sem jelölték, csak Újlakot vagy Vízivárost említettek. Ugyancsak valószínűsíthető, hogy az Óbudára érkező iparos legények nem elhanyagolható része - mintegy sztereotip megoldásként - inkább a Buda felé vette letelepedése útját, ha nem maradt. A város közelsége azonban sokban meghatározta a piaci feltételeket és lehetőségeket is, amely már túlmutat egy népességi elemzés keretein és lehetőségein. 3. táblázat A természetes népszaporulat változásai, 1786-1789 év születések [fő] születések (korrigált szám)* [fő] halálozások [fő] 1786 258 265 290 1787 230 235 210 1788 241 248 241 1789 202 210 239 Az általunk korrigált adatok: az 1 napnál rövidebb időt élt gyermekeket, akiknek száma a vizsgált 4 év alatt 27 volt, csak a halotti anyakönyvekbe jegyezték be, így a születésszámokból kimaradtak. Ezek a bejegyzések többnyire „néhány óra”, „néhány perc” életkor-megjelöléssel látták el, de 9 esetben előfordult az „ab obstetrica baptizata et mortua”, azaz a bába keresztelése után meghalt. A jelenség falusi, kisvárosi településeken e korban gyakori volt. 153
