Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
hogy az egyházi anyakönyvekről biztonsági másolatot kell készíteni, majd pedig azokat az illetékes törvényhatóság levéltárában elhelyezni. A budai anyakönyvek másolati példányai azonban a II. világháború során, egy bombatalálat következtében elpusztultak, ám az 1960-as évek elején a mormon egyház megbízásából valamennyi, az egyházak által vezetett és őrzött, 1895. október 1. előtti anyakönyvet mikrofilmre vettek, és az elkészült pozitív mikrofilmfelvételekből a Magyar Országos Levéltár is kapott egy teljes sorozatot. Ennek nyomán lehetővé vált, hogy a Buda város területére vonatkozó valamennyi eredeti felekezeti anyakönyvről készült mikrofilmfelvétel levéltárunkban is hozzáférhető legyen. Utóhang helyett, avagy: amiről nem szólhattunk, és amit unokáink sem fognak olvasni A levéltári anyag sokféleképpen károsodhat. A papírra veszélyes, sőt megsemmisítő hatással lehetnek bizonyos gombafajok - melyek száma meghaladja a 200-at -, a víz (beázás, csőtörés) stb. Ám mindenekelőtt talán legveszélyesebb lehet az a levéltáros, akinek bár feladata az iratok megőrzése, azok állagának megóvása, ám aki időről időre - magát illetékesnek tekintve - „megselejtezi” a gondjaira bízott dokumentumokat, örökre kiemelve közülük a feleslegesnek vélteket. Az alábbiakban közzétesszük egy eddig ismeretlen jegyzék töredékét. Sajnos, az abban felsorolt dokumentumok nem maradtak fenn, de bizonyos, hogy nagymennyiségű iratanyagot selejteztek ki a 19. században, valószínűleg még az illetékes szakhivatalokban, illetve azok jogutódaiban. Erről egészen a közelmúltig bővebb információval nem rendelkeztünk, mindössze annyit lehetett tudni, hogy többek között a pesti adóhivatal teljes anyaga áldozatául esett e munkának. Nemrég előkerült egy 33 részből álló, az egyesítés előtti három város levéltári anyagáról felvett raktári jegyzék, amely a Fővárosi Levéltár felállításának idején, azaz 1901 táján készülhetett. Lehetséges, hogy az összeköltöztetés kapcsán fektették fel, mivel az még a régi raktárhelyiségek szerinti rendjében sorolja fel az iratokat. Ajegyzék igen hiányos, és kezelésének, áttekintésének fő nehézsége abban az említett, raktárankénti összeírásban rejlik, de így is megállapítható, hogy a ma ismert városi anyag jelentős részét tartalmazza. Az egyeztetés során azután az is kiderült mi az, amit biztosan a levéltárban selejteztek ki a régi dokumentumokból. E selejtezésről, illetve ennek lehetőségéről Kovács Lajos még 1940-ben nem tudott. Minden külön magyarázat nélkül álljon itt azon 1848 előtti irategyüttesek jegyzéke a fenti tartalmi ismertetés rendjében, amelyek e listában még szerepeltek, ám amelyek mára nem maradtak meg. Nem vettük fel a listába a különböző 121
