Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)
Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé
készítették az ún. telekkönyvi jegyzőkönyveket, amelyek azonban igen hiányosan maradtak fenn, és a vezetésükre vonatkozóan nem tudunk biztos és egységes képet alkotni. E lapok végül is a Budapesti I—III. Kerületi Járásbíróság iratanyaga részeként maradtak fenn, melynek következtében a budai telektulajdonosokról és a betáblázásokról az 1870-es években e bíróság kezelésében vezetett és őrzött, a be- és kitáblázási könyvek rendszerét követő ún. telekkönyvi betétlapok 1895-ös elkészítéséig több évtizedes időtartamra semmilyen biztos és teljesnek tekinthető forrással nem rendelkezünk, még másodlagosokkal sem. 4. A törvénykezés A török kiűzését követő időszakban a város igazgatása és igazságszolgáltatása egységes volt, és a polgármester töltötte be a bíró tisztét is. A város már ekkor rendelkezett pallosjoggal, és a másodfokú bíróság szerepét a Magyar Kamara adminisztrációja töltötte be. A szabad királyi városi rang visszaszerzését követően, 1707/ 1708-ban különválasztották a két hivatalt mind személyileg, mind szervezetileg. Az így felállított városi törvényszék gyakorlatilag minden kérdésben elsőfokú bíróságként működött, kivéve a váltóügyeket. Buda város a Pesti Elsőbíróságú Királyi Váltótörvényszék hatáskörébe tartozott, és így az 1840 utáni valamennyi ilyen jellegű peres ügyet és a cégbejegyzéseket itt intéztek. Sajnálatos, hogy e pesti törvényszék irataiból és a cégkönyvekből alig maradt fenn valami kevés mutatóban. Ennél is szomorúbb, hogy az alábbiakban jelzett, pesti székhelyű fel- lebbviteli törvényszékeknek iratai szintúgy elpusztultak. A Budán 1850-ig működött városi törvényszék fellebbezési fóruma a tárnok- szék volt, ám ez alól kivételt jelentett az 1786 és 1790 közötti időszak, amikor is a józsefi reformok keretében felállított Budai Királyi Tábla töltötte be ezt a szerepet. A városi törvényszék és utódai mint elsőfokú bíróság mindenféle ügyben ítélkezhetett a városban, viszont nem volt illetékes a nemesek és családjuk, valamint háznépük elleni ügyekben, mivel ezek a megyei törvényszék hatáskörébe tartoztak. Az illetékesség kérdésében egyetlen kivétel volt: a nemesek fekvő jószágaira, azaz ingatlanaira vonatkozó ügyekben a várost, illette az ítélkezés joga. Ahogy utaltunk is rá, a kezdeti időszakban a városi igazgatás és a törvénykezés összeforrt, de a törvényszék felállításával a korábbi iratokat is kiemelték a tanácsi anyagból. így e kezdeti időszakra a jegyzőkönyvek mellett a városi bíróság működésének legfontosabb forrásai a törvényszéki iratok (acta iudicialia) lettek, amelyek csak az ügyek számának növekedése következtében kialakuló differen119
