Gajáry István: Esettanulmányok a főváros 18-20. századi történetéhez - Várostörténeti Tanulmányok 13. (Budapest, 2013)

Buda város levéltára, 1686–1848. Félúton egy levéltári kalauz felé

krisztinavárosi 1820 és 1848 közötti kötete, illetőleg a tabáni 1844. évi füzete maradt fenn. A szociális és a közegészségügyi kérdések más szempontokból is a tanács feladatkörébe tartoztak. Gondoskodniuk kellett a közterületek tisztaságáról, a csatornázásról éppúgy, mint az egészségügyi ellátásról. Amit lehetett, saját ha­táskörükben oldottak meg, de a költségek miatt számos esetben a kamara jóvá­hagyására volt szükség: például a csatornázási szerződések jóváhagyására, vagy városi állások megszervezésére. Túlnyomó részben ezek, valamint más, városi célú (iskolai felszerelések szállítása stb.) megrendelések és megbízások teszik ki az 1780 után fennmaradt városi szerződéseket. A városépítés ügyei A tanács újabb, a 19. század elején előtérbe kerülő igazgatási feladatköre az épí­tészeti kérdéseké volt. A pesti Szépítési Bizottmány mintájára 1810-ben létreho­zott Építőbizottmány (Baucommission), valamint az utódaként 1850-ben felál­lított Építő- és Szépítő Bizottmány iratanyaga elpusztult, és néhány megőrzött iktatókönyve nem tükrözi kiterjedt működését, amelyről leginkább a két testü­letnél fennmaradt bőséges mennyiségű tervanyag tudósít. E bizottmányok fel­adatköre főként a város területén épített lakóházak terveinek „városszépítészeti” szempontú véleményezése, illetve engedélyezése volt. A tanácsi adminisztráció abszolutizmuskori, 1853-ban és 1854-ben lefolytatott árszervezése következté­ben azonban az építési iratok számottevő része is hozzáférhető, mert a korábbi iratok szűkszavúságával ellentétben - úgy tűnik - az építési engedélyezési ira­tokat a tanács archiválta, így azok a tanácsi iratok között jelentős mennyiségben fellelhetők. Ebből az iratrészből a tervtárba egy kisebb mennyiségű tervanyagot, mindössze 160 darabot emeltek ki külön történő kezelésre, egyébként az iratok­ban mellékletként találhatók meg a tervrajzok. A lakóházak adataira vonatkozó további kutatási lehetőségekre már részben utaltunk az országgyűlési szállások jegyzőkönyvei kapcsán, részben később részletezzük az adókönyvek és a telek­felmérési és -becslési könyvek ilyen jellegű forrásadottságait. Másfajta, műszaki teendőket látott el az 1855-ben létrehozott Mérnöki Hi­vatal, mégpedig az 1793 óta létező városi mérnöknél, valamint a különféle tes­tületeknél, bizottmányoknál és a kamaránál rendszertelenül jelentkező építési feladatokat vette át, a csatornázástól és útépítéstől kezdve az építési engedélyek műszaki véleményezéséig. 114

Next

/
Thumbnails
Contents