Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 85 fogadta el. Miután azonban Lónyay maga hivatkozott erre a megállapodásra, valamint mindenképpen része volt abban, hogy a delegáció ne a teljes szöveget utasíthassa el annak idején, mostani álláspontja könnyen kikezdhető volt. (Akárcsak az osztrák PM magatartása.) Napvilágra kerültek tehát azok az egyébként titkolni próbált ellentmondások, amelyekre már a vöslau-i megállapodások kapcsán hivatkoztunk. A bankkérdésben folytatott vitákat a továbbiakban a megállapodások nyíltan többféle értelmezési lehetősége is befolyásolta. A jegyzékváltásokban testet öltő jogi vitáknál nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk az 1870-es bankánkéinak, mivel ez bevallottan nemcsak közjogi, hanem közgazdasági és gazdaságpolitikai szempontokból ítélte meg a kérdést. A bankankét tárgyalási jegyzőkönyve publikus, sőt, külön feldolgozás is foglalkozott már a témakörrel.49 Ezért most nem a részletes tartalmi ismertetésre törekszünk, hanem a bizottság és a szakértői meghallgatások szerepkörével és az érvelés logikájával fogunk foglalkozni. Már csak azért is, hogy jól látható legyen, ahogy a bizottsági vélemény kialakításától kezdve az országgyűlési viták során a gazdaságpolitikai szakkérdések bedarálódtak a pártpolitikai csatározások taposómalmába. A kiküldött bizottság 9 kérdésre kért (lehetőleg írásban) választ a kamaráktól, az Iparegyesülettöl, az OMGE-től, nagyobb bankoktól és közismert szakférfiaktól. A kérdések tehát az érdekképviseletekre és a szakintézményekre és szakemberekre korlátozódtak. Horn Ede tehát az Iparegyesület egyik szekciójának elnökeként fejthette ki írásban véleményét (Mudrony Somával együtt), ugyanakkor a tagságáról lemondott balközép-párti Ghiczy helyét a bizottságban a Deák-párti Wahrmann Mór foglalta el. Folyt tehát a pártpolitikai helyezkedés a kérdés vitatása körül már az ankét szakaszában is, ez azonban még rejtve maradt a korporativ jellegű egyeztetési mechanizmus mögött. A kilenc megválaszolandó kérdés lényegében két témát ölelt fel: 1-4. a pénzválsággal, 5-8. a pénzérték helyreállításával foglalkozott. A jegybankügy szempontjából bennünket a két témakört összekapcsoló 4-5. (Mennyiben alapos az a nézet, hogy a jegybank vagy jegybankok állítása a pénzválság ellenszere? ill. Jegybank vagy jegybankok állítása Magyarországon lehetséges-e, a pénzérték (valuta) helyreállítása nélkül?) és az egészet lezáró 9. (Általában minő intézkedések szükségesek arra, hogy hazánkban a rendszeres pénzforgalom biztosíttassék s a hazai hitel önálló, szilárd alapokra fek- tettessék?) kell, hogy érdekeljen. Tekintettel azonban arra, hogy a negyedik kérdésre szinte egyöntetűen nemleges volt a kortársak válasza, csak a jegybankkérdést a valutakérdéssel összekötő 5., valamint az összefoglaló 9. nyújtja számunkra az elemzés alapját. (Lépjünk most túl azon, hogy vajon miért foglalkozik a kérdések kisebbik része a jegybankügyben kiküldött bizottságban ténylegesen a jegybanküggyel!) 49 JlRKOVSKY, bankankét, é. n. Külön fejezetben tárgyalta az „országos bizottságot” már LÓNYAY is: 1875. 248-264.
