Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
78 Reformálódó régi rendszerek A két PM közötti megállapodás előkészületei már 1867 júliusára visszanyúltak, amikor Lónyay ismertette az uralkodóval átfogó pénzügyi konszolidációs tervezetét: amelynek súlypontját az államadósságok tőzsdeárfolyam szerinti konverziója jelentette. Ennek részletei most nem tartoznak a tárgyhoz, ezért csak annyiban érintjük, amennyiben a jegybankügyet befolyásolta. Lónyay tehát a szeptemberi tárgyalásokon mindenek előtt a Habsburg Birodalom régi adósságainak lehetőleg egységes járadékká alakítását tartotta szem előtt. Erre vonatkozóan előzetesen kikérte Andrássy és Deák véleményét is. Utóbbi miatt leutazott Szent-Lászlóra is, de az öregúrból csak annyit sikerült kihúzni, miszerint „ő is azon nézetben van, hogy mi ne kezdeményezzük, de az országgyűlés okvetlenül kívánni fogja”.24 Lónyay egyébként álláspontjának megnyerendő szeptember 12-én Halász Imre pénzügyminisztériumi fogalmazót ismét Puszta- Szent-Lászlóra küldte Deákhoz, aki hasonló fogadtatásban részesült, majd a választ taktikusan kikerülő válaszlevelet hozott.25 Ekkorra azonban már megköttetett a két PM közötti (második) egyezség, amelynek hiteles szövegét mind a mai napig nem publikálták teljes terjedelmében. A megállapodásra ma is igaz Hegedűs Sándor egykorú megjegyzése: „mai napig is áll e vitás ügy, várja a további felderítést. De bármelyik miniszternek legyen igazsága, az az országot semmire nem kötelezi”.26 A Lónyay által a közös érdekű viszonyokról tárgyaló országos küldöttség elé 1867. szeptember 16-án terjesztett megállapodás ugyanis 10 pontból állt, nem tartalmazott pontot a jegybankügyre vonatkozóan.27 Miután azonban 1870 elején az ONB kérésére, tudniillik, hogy milyen megállapodások köttettek Ausztria és Magyarország között, dr. Brestel, az osztrák PM azt válaszolta, hogy az 1867 márciusi „stipulációkon” túlmenően az 1867 szeptemberi PM tárgyalásokról jegyzőkönyvi ada24 Andrássy már korábban levélben így reagált: „Gondold meg jól és vigyázz, nehogy az inicziatívát egyenesen a magyar kormánynak tulajdonítsák; A deputáczió maga is rá fog jönni, ha majd a számok világosan beszélnek” Ischl, 1867. július 24. Id. Lónyay, 1875. 196. Deáknál tett látogatására ld. Lónyay N. MÓL 37 154. Vöslau, 1867. szeptember 3. (idézi KÓNYI, V. 1898. 202-204.) Jellemző, ahogy a PM félhivatalos referálását az állandó vendégeskedés hátráltatta. „Ez volt a társaság, mely délutántól naplementig a ház előtt ült és conversált; az öreg úr szórta az adomákat. Mialatt a gazdag uzsonnát hozták, én az öregúrral beszélgettem a fontos tárgyakról. Alig mentek el a vendégek, tálalták a copiosus vacsorát. Deák elé egy rakás ételt tettek, s ő majd az egyik tálból, majd a másikból evegetett jó étvággyal. Kinézése igen jó, egészsége hasonló.” 25 HALÁSZ, 1911. 412—413. ill. KÓNYI, V. 1898. 229. Puszta-Szt-László, 1867. szeptember 13. „Előre látom, hogy levelemre azt mondod, hogy ez a te kérdésedre nem foglal magában határozott feleletet. Ez talán igaz, de oka egyedül az, hogy nem vagyok annyira szakavatott, hogy ily fontos, ily nehéz kérdést azonnal egyszerre, hosszasabb tanulmányozás nélkül, tisztán megértve, arra határozott véleményt mondhassak. Te magad ismered az ügyet legjobban, s ott van Csengery, ki szintén sok előismerettel bír, ott vannak többen, kiknek szava megnyugtatóbb lehet, mint az én rögtön kimondott véleményem. Megcsalnálak, ha komoly arczczal, komoly véleményt mondanék, melyre nézve még magam sem volnék tisztában”. 26 HEGEDŰS, 1874. 37. 27 A közös érdekű viszonyokról szóló XII. te. értelmében országos határozat alapján kiküldött országos küldöttség 1867 évi augusztus és szeptember hóban tartott ülésének jegyzőkönyve és annak mellékletei. Pest, 1867. 28. (Közli KÓNYI is: V. 1898. 233-235.)
