Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 75 Érdemes tehát a 66. § keletkezését filológiai pontossággal megvizsgálnunk. A 15- ös bizottság eredeti javaslatában, amely 65 pontból állt, nem volt a pénzrendszerre utalás. A törvénypasszus utolsó mondata egyértelműen abból a (bécsi) kormány által készített ellentervezetből került át a magyar törvényszövegbe, amely a január 9-10-i bécsi tárgyalásokkor jutott Andrássy, Eötvös és Lónyay tudomására.16 Lónyay naplójából világosan kiderül, hogy nem volt könnyű Deákkal elfogadtatni azokat a módosításokat, amelyekben Bécsben, a Beustnál és Belcredinél folytatott megbeszéléseken állapodott meg a három későbbi magyar miniszter. A 67-es bizottsági többség tanácskozásán január 26-27-én Deák a módosításként tárgyalt új pontok közül főleg a két utolsóval szemben berzenkedett, „mely a vasút és pénzlábra vonatkozott; határozottan ellenzé a delegációkra való utasítást”.17 Másnap este azután maga Deák formulázta meg Csengerynek diktálva a 63. paragrafus utáni pontokat „különösen a delegátió hatásköréből elvonandó vasútügyet és pénzrendszer kérdését.”18 A 67-es bizottság 1867. február 4-i ülésén (amely már nyilvános volt) Lónyay terjesztette elő a Deák által szövegezett módosítandó paragrafusokat. A kiegészítések 64- 69. sorszámmal kerültek javaslatba, eztán következett 70. sorszámmal az eredeti 15-ös albizottsági javaslat 64. pontja. Az ez alkalommal 68-as szám alatt szereplő pénzrendszerről és pénzlábról szóló (a későbbi törvényszöveggel megegyező) passzus vitájában, az ekkor már a közös ügyeknek nem csak kezelési módját, hanem önmagukban a közös ügyeket vitató ellenzéki vezér, Tisza Kálmán tette szóvá a szöveg ellentmondásosságát. „Végén említtetik, hogy Magyarország jogai érvényben fognak maradni, de előbb minden szakasznál megjegyeztetik, hogy minden ilynemű változtatás csak a másik beleegyezésével történhetik; ... Én úgy fogom fel a dolgot, hogy Magyarországnak az indirekt adókra és a pénzlábra vonatkozólag önálló intézkedési joga,mely eddig erővel volt lefoglalva, most visszaadatik, de azon feltétellel, hogy arról rögtön maga mondjon le. Én pedig ehez járulni semmi szín alatt nem fogok”.19 16 Lónyay N. MÓL Mf. 37 154. 1867. január 9. „átvétetik a kormányjavaslat 9. pontja”. „A pénzveretés és kibocsátására nézve fennálló magyar királyi fejedelmi jogoknak épségben tartása mellett új pénz- rendszer és pénzláb megállapítása vagy a létezőnek rendelkezésére vonatkozó intézkedések” a „fönnálló érdekközösségnél fogva” szerepeltek a „közös tárgyalás és intézkedés alá tartozó” ügyek között. Lónyay hagyatékából az egész ellentervet közli KÓNYI, IV. 1903. 162-169. Ott arról volt szó, hogy a delegációk, az országgyűlés tárgyalásai után mind a közös ügyekben, mind a közös érdekű ügyekben megegyezés híján az uralkodónak legyen döntési joga (15. tj). A módosításokra Id. SOMOGYI, 1976. 174-175; GALÁNTAI, 1985. 74-75. 17 Lónyay N. MÓL Mf. 37 154. 1867. január 26. (Ld. KÓNYI, IV. 1903. 208-209.) 18 Uo. 1867. január 28. (Ld. KÓNYI, IV. 1903. 209) Ld. még ZOLGER, 1911.228-232, illetve vö. SARLÓS, 1987. 172. az átszövegezés Jogilag tiszta és világos tartalmát” illető megjegyzésével. 19 A közös viszonyok rendezésére vonatkozó okmánytár. Pest. 1867. február 4. 151. Tisza a közös ügyeket is tagadó nézőpontjából következően nem vette (?) észre azt a megkülönböztetést, amelyet Deák a közös és közös érdekű ügyek elválasztása révén vitt az „alkudozások” menetébe. Az ezek utánra tett régi 64. (most 70., majd az eredeti javaslatból kimaradt 16. és 19. pont miatt újraszámozva a végleges törvényben 68. §) lezárta a törvényszerkezetet, amikor kimondta: „amennyiben a fenebbi 58-67. tj-okban első-
