Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867–1878)
A bankkérdés: két-bankrendszer vagy binacionális bank (1867-1878) 73 különböző országai hitelviszonyainak inkább megfelelő jegybankrendszerre lehetővé tétessék.”9 Akárhogy is vesszük, az adott tárgyalásokon Lónyay túlment a 15-ös bizottság javaslatain, de a bécsi kormány ellenvetéseire valamilyen formában válaszolni kellett. A nem teljesen alaptalanul a miniszterelnöki poszt várományosának tekintett Hübnerrel könnyebben folytak az eszmecserék, mint a kiegyezést nem mondhatni, hogy szívből pártoló Belcredivel. Hübner egyébként még az első alkalommal megjegyezte, hogy „a kiegyezést nehéznek nem látja anyagi és nem politikai téren”.10 11 Lehet, hogy ez akkor így is tűnt, de ez részben Lónyay rugalmas álláspontjának volt köszönhető. Az augusztus végi tárgyalások azonban nem hozták meg a kiegyezést, a császár elvonult - no persze nem a közgazdasági nézeteltéréseken - gondolkozni. Egyelőre nem döntött. Sőt 1866 őszén az álláspontok az uralkodói leiratban és az országgyűlési feliratban már világosabban szembesíthetőnek látszottak. Az uralkodó lényegében elfogadta a magyar bizottsági álláspontot (a dualizmust) tárgyalási alapként, de a közös ügyek vonatkozásában a Belcredi-féle ellenvetéseket hangsúlyozza (hadsereg, vám és fogyasztási adók, államadósság). A politikai színjáték szabályai szerint a gesztust ugyanúgy kevéssé méltányolta a magyar országgyűlés, mint ahogy a reá küldött felirat is meglepetést okozott odaát, nem lévén biztosak abban, hogy a 67-es bizottság valóban folytatja-e a munkát." Végül azonban a „kiegyenlítést” meghozó 1867 eleji tárgyalások alapjául valóban a 15-ös bizottság javaslatai szolgáltak. Ennek megfelelően a további súrlódási felületeket kerülendő, no meg mivel a magyar fél minél több kérdésben igyekezett nyitva tartani a kaput a további alkudozás számára, a bankügyre a törvényszövegben minimális hely jutott. Közvetlenül a jegybankügyről nem is esett szó, (nehezen is eshetett volna az ONB beavatása nélkül). Az 1867. évi XII. te. 66. §-a azonban közvetve mégis érintette a kérdést.12 A törvény a magyar közjogi felfogás deáki értelmezésének megfelelően 9 Lónyay N. MÓL Mf. 37 154. Az 1867. július-augusztusi jegyzetek közé keveredett német szöveg láthatóan az augusztus 25-i vázlat átalakított változata. Ebben az elvi megállapodások már „nöthig sind”, a jobban megfelelő jegybankrendszer pedig „ermöglicht”. Közli KÓNY1, IV. 1903. 49. 10 Lónyay N. MÓL Mf. 37 153. 1866. augusztus 20. 11 Vö. SOMOGYI, 1976. 176, ill. GALÁNTAI, 1985. 71-73. 12 Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) 1836-1868. Bp. 1896. 1867. évi. XII. tőrvényezikk. 343. „A kereskedelemmel szoros kapcsolatban áll a pénzrendszernek (Münzvvesen) és általános pénzlábnak megállapítása is. Nemcsak kívánatos tehát, hanem mindenik fél érdekében szükséges is, hogy mind a pénzrendszer, mind a pénzláb a kötendő vámszövetséghez tartozandó országokban egyenlő legyen. Ugyanezért a vám- és kereskedelmi szövetség megkötése alkalmával a pénzrendszer és pénzláb fölött is szükséges leend, az 59. és 61.íj értelmében, egyezkedés útján intézkedni. Ha pedig az így megállapított intézkedések megváltoztatása vagy uj pénzrendszernek és pénzlábnak megállapítása utóbb szükségesnek vagy célszerűnek mutatkoznék, ez a két ministerium kölcsönös egyetértésével s a két országgyűlés helybenhagyásával fog történni. Magában értetődik, hogy a pénzverésre és kibocsátásra nézve a magyar király fejedelmi jogai teljes épségükben fennmaradnak.” Az utolsó mondat eredeti, hivatalos német fordításába súlyos értelemzavaró tévedés került: „Prägung und Emission von Goldmünzen” Id. Zolger,
