Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
58 Reformálódó régi rendszerek szerint nem valószínű, „hogy 60 000 forintnál többet adjanak”.83 Tehát a tervezett kölcsön nem lesz elegendő mindkét betáblázott hitel kiváltására. S ha a dolgok „a rendes sorban” haladnak a Földhitelintézetnél, a kölcsönt csak fél év alatt ítélik oda. Ekkor vetődik fel az ötlet, hogy esetleg egy másik (magán)hitelezője nem vállalná-e el „a bécsi banknál levő tartozást meghaladó összeget”, s fogadná-e el a tartozást földhitelintézeti papirosban. A jegyzőkönyvben Demelicsnek nevezett bécsi hitelező azonban erre nem volt hajlandó, ezért Kállay Béni - Kéler útján - azt kérte tőle, hogy legalább a nála levő 10 000 forintot prolongálja egy félévre.84 1864 őszén, Csengery újbóli meglátogatásakor már csak 20 folyamodás volt a sorban előtte, de nemigen kapott biztatást, mondván: „semmi pénze nincs az intézetnek”.85 Végül 1865 tavaszán 62 000 forintot szavaztak meg számára. Át is vette az összegre szóló kötelezvényt, ám azonnal kijelentette: „hogy miután a papírok jelen állásánál igen sokat veszítenék, nem fogadom el a kölcsönt.”86 Az intézet ugyanis kölcsöneit papírforintra szóló kötvényekben nyújtotta, s a kötvények árfolyama ekkoriban szemlátomást alacsonyan állt.87 Végül azonban csak május közepén adta be a kölcsönt visszautasító nyilatkozatot.88 Kissé hosszúnak tűnik egy csaknem másfél éves várakozás egy megítélt, de visszautasított kölcsönre. Kállay azonban nem tett le a konvertálás szándékáról, még ha ez a naplója 1865. december 31-ével véget is ér, s nincs módunk a részletek kronologikus nyomon kísérésére. Az ügy azonban, szerencsére, az 1868-as ún. belgrádi naplóban is előbukkan.89 A kezdeményezés ezúttal nem tőle, hanem a belgáktól indult ki. 1868. június legelején ugyanis levelet kapott a Vindobonától arról, hogy a belgák átruházták a kaszaperegi adósságot az Osztrák Földhitelintézetre (Bodencreditanstalt).90 A cessionális levél aláírása ugyan elhúzódott, mivel az Osztrák Földhitelintézet ragaszkodott ahhoz, hogy a II. helyen legyen betáblázva a telekkönyvben, Kaszaparegnél azonban a második helyen a már említett Demelics kötvénykövetelése szerepelt. S bár Kállay úgy tartotta, hogy neki mindegy, hogy kinek fizet, tehát feltehetőleg az átruházásnál a feltételek nem változtak, mégis megkérte Demelicset, hogy engedje át a II. helyet, aki ügyvédével vizsgáltatta meg, hogy származik-e számára ebből veszély, s végül beleegyezett a kérés teljesítésébe.91 Végül 1868. szeptember másodikán került sor a cessionális okmány 83 MOL P 344 40. cs. E/b. Pesti jegyzőkönyv. 123. (1864. június 21.; június 23.) 84 MOL P 344 40. cs. E/b. Pesti jegyzőkönyv. 129. (1864. július 4.) A 10 000 forint utánjúlius 6-án kellett fizetni a 150 forint kamatot. A kamatot Kállay váltóval teljesítette. Uo. 85 MOL P 344 40. cs. E/b. Pesti jegyzőkönyv. 169. (1864. november 10.) 86 MOL P 344 40. cs. E/b. Pesti jegyzőkönyv. 35. (1865. április 5.; április 7.) 87 Az intézet zálogleveleivel szembeni kezdeti idegenkedésről, a versenytársakról lásd Csengery Lóránd: A Magyar Földhitelintézet története. H. n. é. n. Gépirat. MOL Z 119. 15. k. 121-122. 88 MOL P 344 40. cs. E/b. Pesti jegyzőkönyv. 49. (1865. május 18.) 89 MOL P 344 c/d 31. k. (1868. június 1.) 30. 90 MOL P 344 c/d 31. k. Belgrádi napló. 30. (1868. június 1.) Az Allgemeine Österreichische Bodencredit- Anstalt francia közreműködéssel 1863-ban alakult. SCHULTE, 1912. 97-105. 91 MOL P 344 c/d 31. k. Belgrádi napló. 71. (1868. július 14.); 81. (1868. július 24.)
