Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
48 Reformálódó régi rendszerek új megoldások keresésére.42 S innentől gyakorlatilag a fiskálisok kezébe került az ügy bonyolítása. Mint ahogy az már a fenti levélből is kiderült, s egy későbbi bécsi ügyvédi információból is megerősítést nyert, a fő problémát az okozta, hogy a Reisner és társa cégnél maradt mennyiségből 1852 elejéig 95 000 pengő forintnyi „részkötvényeket” „kibocsájtottak és forgásba tettek”, s ezek követelték a parciálisok után járó éves kamatokat. Pedig a család a főkötelezvény után szerződött összegből egy vasat sem kapott. Igaz, ezzel kapcsolatban Reisnerék azt állították, hogy a kibocsátásra Kállay Péter utalványilag felhatalmazta őket. A tranzakció létrejöttében segédkező Horváth József pesti ügyvéd ezzel szemben 1850. január 4-i levelében azt tanúsította, hogy ezek csak „a kölcsön létesítéséért ajánlott provízió ideiglenes fedezése színe alatt” lettek kiadva.43 Aligha tudjuk pontosan kideríteni, hogy miként kerültek ezek a parciálisok forgalomba, abból azonban, hogy Reisnerék a rendes felszámolás után útlevéllel Firenzébe távoztak (s nem „elszöktek”, mint a magyar fél szerette állítani), s hogy Kállay Péter és a család többi tagja között az ügy folytatásában a konfliktus egyre gerjedt, arra következtethetünk, hogy mindkét fél túllépte a számára eredetileg adott keretek. Az ügy bécsi vitelére felkért ügyvédnek az évtized végéig annyit azonban sikerült elérnie, hogy Reisnerék a még náluk maradt 305 000 forint névértékű részkötelezvényt átadták, tehát további forgalomba hozataltól nem kellett tartani (Reisner Henrik, az eredeti cégtulajdonos ekkorra meghalt). 1860 februárjáig egyébként 50 800 forint névértékű parciálist meg nem kapott kamat és törlesztés címén peresítettek (ebben négy összeg duplán szerepelt), de felbukkant a bécsi ügyvédnél további 15 700 forintnyi részkötelezvény is, amelyet viszont Kállay Péter a család pénztárnoka, Kendelényi részére honorárium gyanánt helyezett készletbe. Végső soron tehát a fennmaradt 23 500 forintra korlátozódott az összeg, amire még követeléseket és peresítéseket lehetett várni.44 Felder ügyvéddel azonban a család nem volt elégedett. Főként azért, mert Kállay Péter és a család érdekeit együtt akarta képviselni, valamint békés kiegyezést szeretett volna létrehozni a rendkívül sokfelé ágazó, bonyolult ügyben. Szajbély Frigyes, aki pesti ügyvédként az ötvenes években Felderrel tartotta a kapcsolatot, figyelmeztette is, hogy békés kiegyenlítést ugyan akarhat, de a család részéről semminémű terhet ne vál42 MOL P 343 39. cs. 7. t. 139. Kivonat az 1851. december 7-i családi ülés jegyzőkönyvéből. A viszály eszkalációját jelzi, hogy alig kezdte meg Emánuel Bécsben működését, eljárásával kapcsolatban gyanúsítások merültek fel, s ezért már a következő év tavaszán le akart mondani tisztéről. Uo. Jegyzőkönyvi kivonat az 1852. május 22-i családi ülés jegyzőkönyvéből. 43 MOL P 343 38. cs. 5. t. 31. Felder Cajetán, 1852. február 3. Ebből a forgalomba került mennyiségből addig 28 800 frt nem fizetése miatt érkezett a bíróságokra kereset. Uo. 44 MOL P 343 38. cs. 5. t. 88-89. Felder Cajetán, Bécs, 1860. február 27. - Szajbély Frigyes ügyvédnek, Pesten. A levélben a bécsi ügyvéd felpanaszolta, hogy eddigi fáradozása honoráriumaként Kállay Péter 25 000 pengő forint erejéig a Mezőtúr község elleni részletkövetelését ruházta rá, amelyről azonban, amikor végrehajtási betáblázásra küldte, kiderült, hogy csak 8000 forintot ér, s már „többször lezálo- goltatott”. Azzal az igénnyel lépett fel, hogy a család is fogadja el a Kállay Péter által immár elismert követelését. Uo.
