Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - Hitelkonverziók. A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
40 Reformálódó régi rendszerek rostól, majd 1846 tavaszán újabb 40 000 pengő forint hitelt kapott.25 A második, 1846- os kölcsön esetében azonban az ügylet hátteréből korábbi hitelműveletek sora bontakozik ki. Ugyanazon a napon táblázták ki ugyanis Kállay Péternek egy szintén 40 000 forintra Fried Dávidnak adott kötelezvényét, amelyet még 1843 áprilisában írt alá, s amely csak 1845 novemberében került intabulálásra. Már a Friednek adott obligáció is korábban felvett hitelek egyesítése és rendezése volt. A szövegből pontosan kiderült, hogy először „Biri helységemben tett” javításokra 18 670 forintot, majd „sürgetős adósságaim lefaragására” 4100 forintot, 1843 márciusában „pesti fiam beírására” 4000 forintot, április 3-án, a szerződéskötés napján pedig „az kaszaperegi 5/48 rész zálogos birtoknak kiváltására szükséges kölcség pótlására” 18 134 forintot, azaz eddig összesen 38 800 pengő forintot vett fel. Ehhez hozzácsapva elismert még 1200 forint tartozást „minden kamat nélkül”, ki is kerekedett a 40 000 forintos kötelezvény-summa. Az ösz- szeget 3 évre kapta, betábláztatás terhe mellett „minden ingó és ingatlan vagyonára”, s elismerte a szóbeli per által nyolc napon belüli végrehajtást, lemondott minden panasz és halasztás lehetőségéről, úgy, ahogy azt az 1840: XXL te. megengedte. Jól kivehető, hogy mennyi hétköznapi mozzanat kavarog egy obligáció rideg számai mögött a birtokjavítástól, zálogvisszaváltástól, adósságtörlesztéstől a gyermek beiskolázásáig. S mivel közben Fried Dávid meghalt, nyilván az örökösök kikényszerítették a betáblázást és sürgették a törlesztést. Ezért aztán Nyíregyháza városa kifizette ezt az adósságot, s cserébe meghosszabbították a bérleti jogot 1861-ig.26 A kitáblázott Fried-féle kölcsön és a betáblázott nyíregyházi kötelezvény egyazon adósság átváltoztatása, konverziója. Végül az 1847-ben a család nevében megkötött törlesztéses kölcsönszerződés újabb pótlólagos betáblázások lavináját indította el. Mi mással magyarázható ugyanis, hogy több mint tíz évvel az apa halála után, 1848 januárjában, nagy hirtelenjében mintegy 80 000 forint követelést tábláztak be Kállay Péter senior (!) nevére. Hogy eddig mire vártak ezek a hitelezők (köztük kiemelten szerepeltek olyan korábbi intézményi köl- csönnyújtók, mint az egri egyházi pénztár, az egri kincstári alap vagy az egri főkáptalan, sőt az egri püspöki nyomda), azt nem tudhatjuk. Tény, hogy számukra ekkor vált aggályossá, hogy régebbi kötvényadósságok hitelezőiként egy ilyen új és hatalmas intabuláció árnyékában a parciális-birtokosok mögé rangsorolódhatnak. A parciális obligációkkal foglalkozó irodalom általában hangsúlyozza, hogy a hitelfelvételnek ez a formája szükségképpen ellentmondásokat hordozott magában, mivel egy modem emisszionális kölcsönkonstrukciót próbált átültetni egy rendiséggel, ősiséggel átitatott talajba.27 Ehhez képest nehéz megmagyarázni, hogy miért volt egyik 25 HENZSEL, 1999. 57. Az első nyíregyházi kölcsönt 1842. november 28-án, a másodikat 1846. június 8-án táblázták be. Ezekben az esetekben „mint apja tömegének gondnoka is” szerepelt adósként. 26 SZSZBML IV. A. 1. h. 1384. Betáblázási jegyzőkönyv 254—255 (Kállay Péter-Fried Dávid, Debrecen, 1843. április 24; betáblázva: 1845. november 24.); 401M03. (Kállay Péter - Nyíregyháza, Biri, 1846. április 16; betáblázva: 1846. június 8.) 27 Grünwald, 1927.70-77; Nagy, 1972.
