Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Rendszerváltások: a 20. század második fele - Bankrendszer-váltás – a Külkerbank (MKB) nézőpontjából
Bankrendszer-váltás - a Külkerbank (MKB) nézőpontjából 395 a Külkerbank egy nagy lehetőséget kapott, hogy aktívan tevékenykedjen, mindent arra koncentráljon, hogy nyereséget csináljon, és a korábbi problémákat pedig egyengesse ki. Egyengettünk is rajta, de a banknak voltak a Nemzeti Banktól átvett belföldi hitelezői is, akik igazán, én azt hiszem, hogy az akkori viszonyoknak megfelelően jól képzett emberek voltak. Sok pénzt kerestünk, és ezeket a pénzeket el tudtuk tenni mindazokba a lukakba, amelyek hiányoztak korábban a bank bevételéből. Úgyhogy a bank gyorsan növekedett, és nem úgy növekedett, hogy a rizikóját is növelte, hanem úgy növekedett, hogy a problémáit rendezte, és miután a problémáit rendezte, a banki növekedésnek nem volt egy negatív velejárója. És a másik szerencsénk pedig az volt, hogy a többi bank, hogy miért, miért nem, nem tudom, mert én nem voltam az ő bőrükben, de ők úgy érezték, hogy egy ilyen szocialista munkaversenyben vannak, és hajtották az üzletet, de hát az üzlet nem mindig jó, mi meg nem nagyon hajtottuk az üzletet. ”20 A reformot követő időszak leginkább egy átmeneti káosz képében él a szereplők emlékeiben. Az emlékek nehezen hannonizálhatók, abban a reform és a rendszerváltás sokkja gyakorta egybecsúszik. A levelezési osztály hajdani vezetője így idézte fel ezt a periódust:21 „...ez egy rémes időszak volt, mert hirtelen olyan káosz keletkezett, amire nem volt a bank felkészülve. Nem voltak hozzáértő kollegák, és az egész apparátus kapkodott és az események után ment. Ez egy banknál nagy baj, mert hogyha nem ura a helyzetnek, és nincs naprakész könyvelése, nincs naprakész egyeztetése, akkor nem tudja pontosan, hogy mennyi pénze van, mi jár neki, ki tartozik neki. Ez az időpont, amikor az egyéni cégek megalakultak, állami cégek szétestek, és a Külkereskedelmi Bank is egymás után vette föl a kollegákat, megérkezett a gépesítés, még nem tudtuk rendesen kezelni, és pont ebben az időpontban vezetőváltás volt... Nem volt egyszerű időszak, már csak a feladatok miatt sem, és az óriási felhígulás miatt, mert hirtelen, addigra már lehettünk olyan 500-an, aztán lettünk 800-an, meg ezren, meg fiókokat nyitott a Külkereskedelmi Bank, és hitelezés kezdődött, a háttérnyilvántartás nem volt úgy megszervezve, amit reklamáltunk, az nem is volt igaz, mert nem kellett volna, mást kellett volna reklamálni, szóval futottunk az események után. Mindenki hajnaltól napestig bent volt, és eltartott legalább 2 évig, míg a bank azsúrba került és összeszedte magát, és végre bankszerűen tudott működni. " Egy másik látószögből viszont - a hosszas előkészületek ellenére - 1987 után a Külkerbank eleinte inkább lépést, „sanszot veszített”, hogy a szebbik képet idézzük: „Csipkerózsika-álomba” merült.22 Nem „futott”, inkább „cammogott” az események után. Az akkori főkönyvelő, a későbbi elnök-vezérigazgató szerint: 20 Erdély Zsigmond Gábor-interjú, OSZKTIV (2000. április 26.) 21 Szilágyi Gáborné-interjú, OSZKTIV (2000. február 25.) 22 Erdei Tamás-interjú, OSZKTIV (2000. április 13.)
