Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Rendszerváltások: a 20. század második fele - Az államosítástól a privatizációig. Egy magyar bank útja a 20. század második felében
Az államosítástól a privatizációig. Egy magyar bank útja a 20. század... 385 800 millió (22,9%) pedig 11 külkereskedelmi vállalat kezén volt.13 Az igazgatóságba ugyan a KKM és az MNB ugyanúgy delegált tagokat, mint korábban, azonban az új helyzetnek megfelelően valamivel kevesebb és alacsonyabb rangú miniszteriális tisztviselőt (főként osztályvezetőket). Az államszocialista rendszer végjátéka időszakára úgy tűnt, tisztázódhat a tulajdonos kérdése is. 1987 folyamán azonban - újabb részvénykibocsátás révén - további 874 milliónyi tőkebevonásra került sor. Az alaptőke 4374 milliárd forintra melkedett. A tranzakció során az állami (pénzügyminisztériumi) részesedés 61,7%-ra mérséklődött, miközben a biztosítók és egyéb pénzügyi társaságok 9,1%-ot, a külkereskedelmi vállalatok 25,2%- ot mondhattak magukénak, a maradék pedig ipari, építőipari (2%), mező- és erdőgazdasági (0,7%), belkereskedelmi (0,9%) vállalatok, valamint egyéb gazdálkodók (0,4%) birtokába került.14 Az újabb részvények kibocsátásáról az 1987. június 5-i rendes közgyűlés határozott. A közgyűlésre tanácskozási joggal meghívták azokat a gazdálkodó szervezeteket, amelyek részvényjegyzési szándékuknak kifejezést adtak. A jelenléti ív ugyan nem árulja el a jegyzett mennyiséget, mégis név szerint betekintést nyújt a kialakuló új részvényesi kör természetrajzába. A nagyobb pénzügyi befektetők között megtaláljuk az Állami Biztosítót, a Hungáriát, a Budapest Bankot és az 1NTERINVEST Külkereskedelmi Fejlesztési Hitelintézetet, a kisebbek között pedig nagy számban voltak jelen a bank újonnan alapított győri és szolnoki fiókjának ügyfelei (állami gazdaságoktól, megyei vállalatoktól a helyi szövetkezetekig). A külkereskedelmi vállalatok is növelték részesedésüket, bár ezúttal elsősorban nem az eredeti részvényesek jegyzéseivel, hanem újabbak jelentkezésével (CHEMOKOMPLEX, HUNGAROCOOP, HUNICOOP, KONSUMEX, MOGÜRT, MEDIMPEX, METRIMPEX, MONIMPEX, NOVOTRADE, TRANSELEKTRO).15 A részvényesek ugyanakkor ötéves időtartamra szindikátust alakítottak, amelynek szerződésében kijelentették, hogy ez idő alatt nem veszik ki az osztalékukat a bankból. Az MNB sem búcsúzott nyomtalanul. Mint az új kétszintű bankrendszer szabályozásával megbízott aktor, nyomására a bankok határozatot hoztak „a lakossági bankműveletek megkezdésének elhalasztásáról.” Másfelől viszont egyoldalú nyilatkozatot vett az MKB-tól, hogy álljon jót a számlavezetési körbe kapott 10 vállalatnál az MNB által vállalt devizafizetési garanciákért (azok nagyságrendjét azonban „nem állt módjában” tudatni).16 A bankrendszer-váltás folyamata végül csak az egész tervgazdasággal leszámoló politikai rendszerváltás révén teljesedhetett ki. Szükség volt erre, hogy a pénz- és tőkepiac fogalmai visszanyerhessék valódi jelentésüket. 1991-ig kellett azonban várni a pénzintézeti és számviteli törvények megszületésére, amelyek az új csődtörvénnyel 13 PATYI, 1987. 82. 14 MKB Rt. Éves jelentés 1987. MKB Rt. 15 PMI 92 735/1987 (1987. június 5.) 16 MKBI 43 316 (1994. június 23.) A garanciák kérdése a privatizáció egyik nehézségeként került elő.
