Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank... 353 forint névértékű járadék vásárlására került sor, majd ugyanazon év májusától 97 fölötti áron, majd júliustól már csak 95 fölött eladásokba kezdtek (május 8., május 20-25., június 21., július 10., október 7., 14., 16-17.), míg az év végére csak 500 ezer maradt a készlet ebből a papírból. Ez az év tehát egy sikeres hausse spekulációt eredményezett a bécsi Rothschildok számára. 1890-től azonban megváltozott a magatartás, ebben az évben, majd legközelebb csak 1892-ben, előbb 99, majd 100 feletti árfolyamon egy- egy alkalommal kerül sor komoly tételek vételére, így alakul ki a konverzió előttre a 2 milliós névértéket meghaladó tárcaállomány. Ezekben az években tehát már egyértelműen a konverzióval kapcsolatos várakozó álláspont határozta meg a bécsi ház magatartását. A bécsi Rothschild ház mindenesetre az 1893 februárjában birtokában levő 2 060 000 forint névértékű (az akkori 100 'A-es árfolyamon 2 064 500 forintot érő) 5%- os magyar papírjáradékát 4%-os koronajáradékká konvertálta. Az értékpapírkönyvben 4 468 700 koronát kitevő új koronajáradékot 92 'A-es árfolyamon vette fel, ami forintban 2 111 460 tett ki (plusz kamatok). A konverzió útján szerzett új járadékokat egy jó ideig nem is nagyon mozgatta, komolyabb értékesítésre csak 1895 májusában került sor, immár 99 Vs-ös árfolyamon. 1895 májusa és 1897 nyara között azután több részletben ebben az értékpapírban 1 289 200 K névértékre redukálta tárcáját.34 6. A kibocsátástól a szelvénybeváltásig: a századelő Ahogy a konzorciális szerződések elemzésénél láttuk, a századelőn jelentős mértékben megnövekedett a járadékokban való magyar részesedés. A Hitelbank nevén futó mennyiségnek azonban mind nagyobb hányada úgynevezett alrészesekhez került, s így tulajdonképpen a Hitelbank saját tényleges részesedése még csökkent is. A Hitelbank neve alatti szubparticipáció távolról sem jelentett valóban magyar tulajdonlást. Az 1903-as kibocsátáskor például a Hitelbank kvótájából 4,25% a bécsi Unionbank alrésze lett, s még 1908-ban is 2,5% illette az Unionbankot.35 Mint a Magyar Általános Hitelbankkal kötött állambankári szerződések módosulásából láttuk, a századelőn megnőtt a pénztárjegyek szerepe az állami eladósodásban. A világháború után a Hitelbank megpróbálta áttekinteni a háború előtti kölcsönök elhelyezését illetve beváltásait. Nekik sem ment könnyen. A meglehetősen ellentmondásos számításokból próbáltunk valamilyen összesítést kirakni, ami a fő tendenciák vázolására talán elégséges lesz. 34 RAL 637-1-163, 637-2-7. 35 MOL Z 51 15. cs. 225. t. Mint a szerződéses megoszlást tartalmazó kimutatás megjegyezte: „a Hitelbank bruttó részéből megy, de a Creditanstalt levelez vele.”
