Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A Rothschild-konzorcium, a Magyar Általános Hitelbank és a magyar államadósság (1873–1914)
342 Nemzetközi hálózatok 4. A konzorcium jegyzőkönyvei A PM-el kötött szerződésekben a konzorcium térben tagolt, de' mégis egységes szándékokat kifejező aktorok együtteseként mutatkozik meg. A konzorcium alkotótagjainak képviselői azonban időnként közös tárgyalásokra is összegyűltek, s az ezekről készült jegyzőkönyvekben („protokollumok”) felszínre bukkannak a résztvevők közötti érdekellentétek, vitakérdések is. A nézeteltérések legtöbbször a kibocsátás pénzügytechnikai kérdései körül forogtak, a lényeg azonban mindig a részletekben van. A jegyzőkönyvek fennmaradása a történész ritka szerencséje, a cégek közötti hivatalos és privát levelezés pedig az egyes felek mozgatórugóiba is bepillantást enged. Az 1880-as évek arany- és papírjáradékai kapcsán feldolgozott anyag legalábbis erre enged következtetni. Piacok és hálózatok A piaci szereplőket úgy képzeljük el, mint amelyek saját terepük ismeretében cselekszenek, kötnek üzleteket, hoznak döntéseket. Magatartásukkal természetesen befolyásolják is saját piacaikat. A szerződésekben rögzített keretfeltételekhez képest a tényleges folyamatok mindig valami mást, valami új elemet tartalmaznak. Az ismertnek hitt, jól szervezett piacon is felléphetnek váratlan a jelenségek. A konzorciumok jelentős részben ezeknek a kiszámíthatatlan mozzanatoknak a kivédésére alakulnak. A konzorciális szerződésekben rögzített kölcsönök kibocsátását a legtöbb esetben már megelőzte valamilyen rövidlejáratú eladósodás, legtöbbször váltókölcsönök alakjában. Az úgynevezett fundált kölcsönök kibocsátása tulajdonképpen ezek „állósítását” szolgálja. Az előlegkölcsönök tehát már befolyásolják a szerződéskötést, de többnyire épp azért van szükség a hosszabb lejáratú, fundált adósság kreálására, mert a korábbi aktorok már nem tudnak, vagy akarnak a korábbi rövidlejáratú formában hitelezni. A szerződéses megosztáshoz képest a nyilvános aláírások, vagy a szabadkézi eladások a tényleges elhelyezésben más eredményt hozhatnak, mint az előre tervezett. Túljegyzés esetén az allokáció során is változik a cégek és piacok közötti elosztás. A teljes kibocsátás realizálódása után az értékpapírok szabad áramlása nehezen követhető, legfeljebb azt tudhatjuk, hogy az egyes értékpapír-tulajdonosok félévenként hol veszik fel a kamatokat. A szelvénybemutatás helyszíne viszont önmagában nem azonosítja a tulajdonos nacionáléját, ugyanis - különösen párhuzamos valutarendszer idején - az arbitrázs döntően befolyásolja a szelvénybemutatást. Az államkormányzat és a beváltóhelyekként szereplő bankok hiába próbálták az előzmények alapján előre felmérni, hogy az adott időben, hova, milyen fizetőeszközt szállítsanak, az eredmény pontosan sosem volt kiszámítható. Természetesen a piac működésének hosszú távú alakulását nem egy ilyen előadás feladata nyomon kísérni, ám a bankok levéltári anyaga alapján, fáradtságos munkával, sok esettanulmány segítségével a különböző korszakok hullám
