Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol-Magyar Bank (1868-1879) 301 így aztán szükségképpen megváltoztak a külföldi tőke beáramlásával kapcsolatos elvárások is. 1873-ra visszapillantó megnyitójában az új elnök, Tóth Vilmos már azt hangoztatta: az ország jobb financiális helyzetének alapfeltétele, hogy az ország magát pénzügyileg is lehetőleg emancipálja, a mi csak akkor kivihető, ha a hazai pénzintézetek versenyképes helyzetbejuthatnának - ha a szükséges beruházási tőke az országban találja fel forrását,”89 (Kiemelés - K. Gy.) Annak felismerése volt ez, hogy a külföldi tőke problémája nem ítélhető meg önmagában, ennek következtében a tőkeimport nagysága sem lehet mérvadó. Ez ismét nem túl eredeti megállapítás, de a figyelmeztető, józan hang az alapításkor még elveszett a hozsannázók hangversenyében. Azt, hogy a beruházásokhoz „kívánatos a külföldi tőkék hozzánk özönlése” - mindenki tudta. Azt azonban kevesen ismerték fel 1867-ben, hogy „a tőke maga magát felemészti, ha több irányban nem értékesíttetik, vagy azt több oldalúlag nem hasznosítjuk. E fogékonyság nélkül a külföldi tőke minél szaporább, annál meddőbb."90 (Kiemelés - K. Gy.) Bankunk szempontjából ez azt jelentette, hogy saját részvénytőkéjére sikerült ugyan nagyszámú nem magyarországi aláírót megnyerni (mintegy 800 ezer folyamodót), olyan időszakban, amikor a hazai jegyzők száma (23 220) önmagában is felülmúlta az aláírásra bocsátott mennyiséget (15 000). Másfelől azonban nem sikerült — működésének jövedelmező szakaszában sem -jelentős mértékben elhelyeznie magyar értékpapírokat a brit tőkepiacon, így a kibocsátási üzletben döntő mértékben a Monarchia belső felhalmozására kellett támaszkodnia. Az emisszióval kapcsolatos spekuláció viszont - különösen Magyarországon - épp azokat az összegeket szívta fel, amelyek az üzletvitel szempontjából, mint pénztárjegyre elhelyezett betétek, számításba jöhettek volna. A folyószámlabetétek szaporodását pedig - ismét csak főleg a magyar birodalomfélen - az hátráltatta, hogy az újonnan alapított közlekedési és iparvállalatok építésük időtartama alatt inkább adósként szerepeltek a bank számláin. így azután alkalomról alkalomra a részvénytőke „folyóvá tételére” is sor került, ami perspektivikusan mindig a tőke felemésztésével fenyeget. A válság azután megpecsételte a magyar módra működő, kvázi-internacionális mobilbank sorsát. Bukását tehát a kortársaknál sokkal kevésbé írjuk az igazgatók hibás számításainak rovására (bár a válságra való első reakció kétségtelenül a dolgok lényegének fel nem ismeréséből adódott). A mélyben fekvő okot annak az 1873 után nyilvánvalóvá váló helyzetnek tulajdonítjuk, melyben bebizonyosodott, hogy a nélkülözhetetlen, főként infrastrukturális beruházások finanszírozásához szükséges külföldi tőkebeáramlás ellensúlyozására nem állt rendelkezésre elegendő, nemzetközi piacokon is versenyképes exportcikk, így a beruházások elhúzódó megtérülése idejére sem 89 Cg 1876^1905. Az A-MB közgyűlése 1874. április 16. 90 PN. 1867. augusztus 1. Hitelbank és ismét hitelbank.
