Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Nemzetközi hálózatok - A brit tőkepiac és Magyarország: az Angol–Magyar Bank (1868–1879)
294 Nemzetközi hálózatok lekedési vállalatok értékpapírjainak aránya (16%) — az Aradi közúti vaspálya került előtérbe. 1871-1873-ban viszont az Északkeleti vaspálya elsőbbségi kötvényei domináltak a tárcában, amely kibocsátást sikerült a kritikus 1873-as évben nagyrészt lebonyolítani. Bekapcsolódott a bank számos más hazai vasúti emisszióba is.63 Az Angol-Osztrák Bank révén olyan kimondottan nemzetközi szindikátusokban vállalt szerepet, mint a Rudolf vaspálya és az Elbevölgyi vasút, vagy a nemzetközi vasútikocsi-kölcsönző társulat, összességében tehát az állapítható meg, hogy elkülönítetten nézve, a közlekedés finanszírozása nem okozott különösebb nehézségeket a bank fejlődésében. Lényegében ugyanez mondható el a bank ténykedéséről az államkölcsönök területén. Már 1868-ban — ismét csak az Angol-Osztrák Bankkal karöltve - részt vett a 4 '/2%-os porosz államkölcsön kibocsátásában, viszont a magyar vasúti kötvényből mindössze 210 darabot jegyzett. (Az összes pesti jegyzések 87 850 darabra rúgtak.)64 1872-ben jutott ebből a papírból nagyobb mennyiséghez (4200 db), de nem emisszió révén, hanem más alapítás kapcsán - óvadékképpen. Nem a magyar kormánnyal szerződő konzorcium, hanem az ún. eladási szindikátus tagjaként vett részt 1870-ben a magyar nyeremény-kölcsön értékesítésében. Mint ismeretes, a konzorciumot a Wiener Bank-Verein vezette, és a kölcsön a főváros kiépítésére szolgált. Nem ismerjük a magyarországijegyzések pontos arányát, de az bizonyos, hogy bankunk a Földhitelintézet árnyékában csak alárendelt szerepet játszott a csekélynek becsült hazai aláírásoknál.65 Az Erlanger bankok irányította konzorcium egyik tagjaként vállalkozott az 1872. XXXII. te. alapján kibocsátott úgynevezett 54 milliós kölcsön kibocsátására és elhelyezésére, amelyet aligha sorolhatott az igazán sikeres üzletei közé, bár számára így is nyereséget hozott.66 Szintén 1873-ban alakult a romániai 8%-os vasúti törzsrészvények értékesítésére egy szindikátus, amelynek teljes lebonyolítása csak 1875-ben fejeződött be. Ebben bankunk - saját megítélése szerint - „csekély összegekkel volt érdekelve”, ezért nem hozott számára komolyabb veszteséget. Modernizáló tudatunk számára talán csekélynek tűnhet az értékkészletben az ipar- vállalatok 10%-os aránya. A korszakba ágyazva azonban ezt tekintették természetesnek. A két rendkívül súlyos veszteséget okozó vállalkozás (a határőrvidéki és besztercebányai erdőüzlet) kapcsán 1875-ben elhangzott magyarázkodás oly meggyőzően illusztrálja ezt, hogy érdemes hosszabban idéznünk: „Mindkettő a legfényesebb üzletkorszakban (1871-1872) vette kezdetét, és csakhamar sikerülend mindkét vállalatra nézve külön részvénytársaságokat alakítani és így bank létünkre hivatásunkhoz híven megfelelő hasznot elérni és emellett kellő szakismeretek alapján létesítendő, tehát jövedelmező, külön társulatok alkotása által a kereskedelemnek lendületet adni. 63 Ezekről 1. FÖLDI, 1956. 45. 64 MOL K 255 PM. Ein. 1082. cs. 1871-3700. 65 A sorsjáték, 1943. 185-194. 66 Matlekovits, I. 1894. 435, és Cg 1876V1905. Az A-MB 1874. április 16-i közgyűlése.
