Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Budapesti milliomosok a 19. század végén
264 Bankház- és bankárbiográfiák továbbá Weisz Berthold és Manfréd Első Magyar Konzerv- és Fémárugyára, Wolfner és Co.30 A cégeknek ez az új generációja azonban már külön vizsgálatot igényel. A 19. század utolsó harmadának milliós nagyságrendű vagyonfelhalmozódásának, -megtartásának (és -vesztésének) pesti eseteit vizsgálva arra a moderált következtetésre juthatunk, hogy bár az első és a második millió elvesztése minden valószínűség szerint valóban sokkal könnyebb, mint azok megszerzése, a milliók kézben tartására rendkívül sokféle stratégiával lehet kísérletet tenni (akár csak a felhalmozásra). De a jövedelem- áramlás (flow) sokszínűsége mellett is megmarad a vagyonnak az a természete, hogy az állomány (stock) megőrzése csakis a mobil és immobil vagyontárgyak bizonyos egyensúlyban tartása mellett lehetséges. A gyárosok és bankárok ezért igyekeznek földbirtokossá válni, a családi magánvagyon jelentős részét ezért érdemes a cégvagyo- non keresztül áramoltatva kezelni, forgatni. S a századvég milliósra duzzadt vagyonai ezért tűnnek el olyan könnyen a 20. század kataklizmáktól gyakran sújtott időszakaiban. S akiket nem sodort el a konkurencia, azt utolérték a háborúk és az inflációk, s megsemmisítő csapást mértek rájuk a zsidótörvények, deportálások, államosítások és kitelepítések. S ma sem tudunk többet, mint történeteink hősei száz évvel ezelőtt: „Mindig az első millió megszerzése a legnehezebb”. 30 KÖVÉR, 1999. 129. Herzogról lásd KÖVÉR, Herzog, 1993. 43-56. Weiszékre: VARGA, 1981.
