Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Budapesti milliomosok a 19. század végén
250 Bankház- és bankárbiográfiák A nagyon gazdag címkével csak egy évig nyilvántartott Louis Hirsch esetében csak feltételezzük, hogy gazdagsága a milliomosságot megütötte, valószinű azonban, hogy vagyonának méretéről már a kortárs üzleti életben sem sikerült pontos információt szerezni. A numerikusnak nevezett milliomosok esetében összegszerűen tüntetik fel az illető vagyonát, de sohasem nyilvánítják, még dinamikusan gyarapodó vagyon esetében sem kategoriálisán milliomossá őket. Nem találtunk konkrét fogódzót arra, hogy a fenti megkülönböztetés alapját feloldjuk, így kétféle feltételezéssel élhetünk: az összegeszerüen előforduló legmagasabb vagyon 4 millió forint, tehát hipotetikusan levonhatunk egy olyan következtetést, hogy az 5 millió felettiek kerültek a „milliomos”-ként aposztrofált kategóriába. Másik lehetőségként feltehetjük, hogy valami vagyonon túli szempont alapján tettek különbséget a kategoriális és a numerikus csoport között. Lehet ez akár a fenti röpiratban említett „előkelőség”, vagy a listakészítők által amúgy is alkalmazott, ám összegszerűen megfoghatatlan erkölcsi ismérv: a „szeplőtelen jellem”.4 A milliomosként emelegetett nevek alapján azonban határozott következtetésre első ránézésre nem juthatunk: Haggenmacher H., Harkányi K. és Fr., Heinrich A. és fiai, gróf Károlyi Gyula, Russo I. fiai, Rust és Müller, Spitzer G. és társa nem kizárólag előkelő autochton polgárok, nem csak keresztyének, sőt, valószínűleg nem is mindnyájan „szeplőtelenek”. Az Osztrák-Magyar Bank hitelinformációs rendszerében többnyire a céggel rendelkező személyeket, illetve vállalkozásaikat minősítették, ami arra indított bennünket, hogy a jelzett nevek mögött cégek elnevezését azonosítsunk. A cégnyilvántartásból hiányzó nevek vagy nem budapestiek (Dungyevszky, Fernbach), vagy (már) nem cégek (Harkányi K., Heinrich L, gróf Károlyi Gyula), s jó részük amúgy is rövid úton lekerül a listáról. A cégközpontú megközelítés két okból is egybevágott szempontjainkkal: azt feltételeztük ugyanis, hogy a korszak milliós nagyságrendet elérő felhalmozása mögött aktív üzleti tevékenységet kell keresnünk, másfelől pedig a cégekre az 1876 utáni korszakban (de tulajdonképpen a váltótörvényszékeknél már 1840-től, illetve 1864-től) megbízható nyilvántartás áll rendelkezésünkre a fővárosi cégbíróság levéltári anyagában. Ha az üzletben résztvevő aktorokat megállapíthatjuk, a cégeken keresztül a céget alkotó konkrét személyekhez (és családokhoz) is eljuthatunk. 4 MOL Z 1 Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézete, 2. cs. 1472-1473.
