Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bevezetés - Folytonosság és megszakítottság a magyar banktörténetben
24 Bevezetés tartás kríziséhez!).16 Próbáljuk meg a hitelválságot önmagában szemlélni, bármilyen nehezen képzelhető is ez el. Bár a mérlegfőösszeg (és a folyószámlaüzlet stb.) alakulását - a fent említett for- rástani okokból - nincs módunk folyamatosan nyomon kísérni a válság előtt, alatt és után, vannak olyan mérlegtételek, amelyek hosszabb távon is követhetők. Ilyen például — ráadásul hitelintézeti szektoronként számon tartva — a takarékbetétek alakulása (2. ábra). A statisztikai adatok alapján már a régebbi magyar banktörténetírás is megállapította, hogy „a betétképződésen sem a 69.-i krízis, sem a 73.-i krach semmi nyomot nem hagyott; a takarékoskodás gyökerei ugyanis sokkal mélyebbre nyúltak: a kisvárosi polgársághoz és a vidéki kisgazdákhoz és így a válság kórokozói számára hozzáférhetetlenek voltak. De hogy a betétképződésben törés nem történt, abban nagy érdeme volt takarékpénztárainknak is, amelyek az abszolutizmus évei alatt növekedve fel, konzervatív üzlet-politikájukat, egy két kivételtől eltekintve, annak bukása után is megőrizték: nem vették el józanságukat a farsangi mulatságok, s így sem hamvazkodni, sem pedig böjtölni nem kellett.” (Kiemelés - K. Gy.)17 A paraméterek szélesebb körét áttekintve a takarékpénztárak - válság alatti — dinamikáját az újabb irodalom is kiemeli.18 Míg az első okfejtés alig rejtetten olyan mellékzöngét hordoz, amely a bankokra, s ezek között is elsősorban a kibocsátási és értékpapírüzletre koncentráló nagybankokra hárítja a krízis felelősségét, a második már tartalmazza azt a felismerést is, miszerint „az események rávilágítanak a bankok krach nyomán bekövetkezett válságának egyik legfőbb veszélyére, a folyószámlákon zajló pénzforgalom és ezzel az árucsere visszaesésére.”19 Közös azonban bennük, hogy nem számolnak kellő súllyal az Osztrák Nemzeti Bank „végső hitelezői” szerepkörével. Az ONB ugyanis a válság előtt a hitelkeret megszorításával és a kamatláb többszöri emelésével jócskán hozzájárult a 16 Pontosan megfogalmazta ezt az államigazgatás (és az elmaradó adóbevételek) szempontjából Kerkapoly pénzügyminiszter 1873. augusztus 19-i minisztertanácsi helyzetfeltáró beszédében: „A kolera által amúgy is zaklatott népet az egzekúció zaklatná, anélkül, hogy a célba vett adóbehajtás eléretnék, ameny- nyiben még attól is tarthatni, hogy a lefoglalt tárgyak a mai pénzviszonyok között s amellett, hogy vásárok majd sehol sem tarthatók, nem értékesíthetők; továbbá ugyanazon tárgyak összehalmozásával és értékesítés végett való elszállításával az eddig járványmentes helyekbe épp a kormány által ültethetnék át.” Idézi KÖVÉR, 1986. 99. 17 JIRKOVSKY, 1940. 204. 18 „...a takarékpénztárak esetében végképp nem beszélhetünk válságról. A vizsgált időszakban üzletmenetük folyamatos növekedést mutat, legfontosabb mutatóik nőnek. Valószínű, hogy a bankok pozíciójának gyengülését is kihasználták piaci terjeszkedésre.” EGRY, 1995. 110. 19 EGRY, 1995. 114. A gondolatmenet azonban így folytatódik: „Amennyiben a hitelszféra bizalom- és forráshiány miatt nem képes sem a pénzteremtésre, sem a folyószámlaügyletek bonyolítására, és nincs más szervezet, amely a helyét átvenné, és mint látjuk Magyarországon éppen ez volt a helyzet, az az áruforgalom nagymértékű csökkenéséhez vezethet.” Uo.
