Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Bankárok és bürokraták: A Magyar Általános Hitelbank igazgatósági tanácsa és igazgatósága (1876–1905)
232 Bankház- és bankárbiográfiák ban döntéseket hozni. A Kornfeld által kialakított új forma - legalább is középszinten — ugyanakkor mégis megőrzött valamit a korábbi évek gyakorlatából. Milyen kérdések kerültek napirendre? Hasonló összbanki intézmény híján sok, valójában ide nem illő problémát is felvetettek az osztályfőnökök. Kornfeld egyébként viszonylag hamar elunta a személyi ügyekkel való bíbelődést, és az üléseken mind gyakrabban Barcza igazgató elnökölt (s mellesleg tette át ilyenkor a megbeszélés időpontját szombat helyett péntek délutánra). A felvetések zöme azonban valóban a személyzeti profilba vágott: a sikeres felvételit tett jelöltek gyakornokként való behívása, az ideiglenes alkalmazottak véglegesítése, az egyéves önkéntesi szolgálatra bevonulok és egyáltalán a szabadságra menők helyettesítése, az előbbiek visszatérése utáni vissza- illeszkedési gondjai, a bankon belüli áthelyezések, a munkahelyi konfliktusok, fegyelmi ügyek, végül a betegségek és nyugdíjazások. Ezekre a gondokra a bank vezetésének az üzlet általános érdekeit szem előtt tartva is választ kellett adni, az esetek előfordulása ugyanis mind tömegesebbé vált. A tisztviselőjelöltek kiválogatásának már megvolt a kialakult rendszere a külön felvételi vizsgák formájában. Ennek alapján a bank egy várakozólistát tartott nyilván, s munkaerőhiány esetén elég volt olyan határozatot hozni, hogy például „a legjobban vizsgázott Farkas Rezsőt Stettner főtitkár hívja be.”37 Számos egyéni problémára azonban csak az ideiglenes alkalmazás idején derült fény. A megalakulás évében különösen élesen vetődött fel a megnövekedett szolgaszemélyzet megrendszabályozásának ügye. Komfeldet különösen nyugtalanította, hogy mind „a bankhoz tartozó urak”, mind „a közönség köréből” sűrűn érkeztek panaszok „a kötelességek lanyha és pontatlan teljesítésére, sőt elhanyagolására.” A jelenségek gyakori ismétlődéséből arra következtetett, hogy „a szolgaszemélyzet fegyelme meglazult, kötelességtudata csökkent és nem üti meg azt a mértéket, melyet az igazgatóság minden alkalmazottól a szolgálati szerződés alapján joggal megkövetelhet.”38 A bank érdekeire hivatkozva figyeltette a vezérigazgató az osztályok- és szolgálati ágak főnökeivel a tisztviselők privát viszonyait is: „...az igazgatóság tudomására jutott, hogy a tisztviselők közül egyesek kölcsönös kezességvállalások és jótállások folytán egyrészt, aránytalan hitelek igénybe vétele által másrészt, rendezetlen vagyoni viszonyok közé jutottak, a szolgálat érdekeinek megóvása végett szükségesnek látja a főnököket felhívni, hogy oly esetekben, melyekben arról, hogy a hozzájuk beosztott tisztviselők valamelyike bármily okból rendezetlen vagyoni viszonyok közé jutott, tudomást szereztek, a szükséges intézkedések megtétele végett erről az igazgatóságnak lehetőleg az ok megjelölése mellett haladéktalanul írásbeli jelentést tegyenek.”39 37 MOL Z 53 51. cs. 45. t. (1895. július 12.) 38 MOL Z 53 51. cs. 45. t. 3. körlevél (1895. április 24.) 39 MOL Z 53 51. cs. 45. t. (1899. szeptember 26.) Túlment a fentieken Barcza igazgató rendelkezése, amikor felkérte az osztályfőnököket, „hogy az osztályukban alkalmazott tisztviselők magán életét [sic!]
