Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Egy magánbankár a 20. században: Krausz Simon
212 Bankház- és bankárbiográfiák számítol le váltókat, nem ad hiteleket, hanem alapít, társaságokat hoz össze, azokat előkészíti, felneveli, és ha kellő értéket elér, piacra hozza”. A privát bankszféra hozzáállását jellemzi Springer báró kommentárja: „Krausz hat sich verworfen!” (eldobta magát), és két évig nem állt szóba vele.15 Az aktív mobil (magán-) bankház eszménye és az univerzális bank adottsága között nyilvánvalóan ellentmondás volt, mint ahogy Krausz üzleti stratégiáját is kettősség jellemezte. Egyrészt, a nyilvánosságnak szánt emlékiratában azt vallja: „megtanultam, hogy a belső mérlegeken keresztül kell megítélni valamely vállalat jóságát, életrevalóságát. De ha a legnagyobb lehetőségeket láttam is, értéket csak annak a részvénytöbbségnek tulajdonítottam, amelynek ellenőrzését magunk gyakorolhattuk. A tőzsdén tehát nem azért vásároltam értékpapírokat, hogy azokon nyereségre tegyek szert, hanem hogy azokon keresztül vállalatok birtokába jussunk.” S valóban örök harcot folytatott a majoritás megszerzéséért. Másfelől viszont bukása utáni elkeseredett naplójegyzeteit így kezdi: „Nincs jó részvény — és nincs rossz részvény, van olcsó - és van drága. Ezt nem tudja a világ és ezen megy tönkre” (1931. március 1.5).16 Nyilván a világösszeomlás dekadenciája dereng ebben a bölcsességben, de hogy tapasztalati alapon nyugszik, az nehezen kétségbe vonható. Az invesztíciós bank és az értékpapír-kereskedő filozófiájának ellentmondása mögött az értékpapír-áru használati és csereértékének kettősége rejlik. Ennek a kettősségnek az áthidalására nyílott páratlan alkalom, amikor 1919 őszén a Tanácsköztársaság alatt játszott szerepe miatti vádak alól antanttábornokok és baráti kliensi köre segítségével tisztázta magát (miközben felvásárolta a Magyar Bank miatta csökkenő árfolyamú részvényeit), és 1920 májusában a bank alelnöki székébe választották.17 Ezen a közgyűlésen került sor a bank alaptőkéjének felemelésére és nevének megváltoztatására. Az Angol—Magyar Bank újonnan kibocsátott részvényeit ugyanis a Marconi Wireless Co. Ltd. vezette nemzetközi pénzcsoport vette át (ténylegesen csak 42,5%-a került brit kezekbe).18 A nemzetközi jelentőségét elvesztő Bécs helyett tehát sikerült az angol pénzpiacra is betörni, személyes varázsa révén pedig egy újabb hatalmas patrónusra találni Sir Godfray Isaacs személyében.19 1920 novemberében pedig formailag is visszalépett privátcége kötelelékébe, amelyet 1922 őszén Krausz és Bettelheim Rt.-wé alakított. A 120 000 darab, egyenként 1000 K névértékű részvényből 50 milliót Krausz, 25 milliót Bettelheim (együtt több mint 60%-ot) fizetett be, mellesleg az Angol-Magyar Bank pénztáránál. Az alapítók között feltűnnek Krausz Simon nemzetközi üzletbarátai is: Johann Liebig Bécsből, Hugó von Lustig Berlinből, Felix 15 Uo. 204-205. 16 Uo. 76.; Naplójegyzetek (1931-1934) 17 A Pénzvilág, Bécs. 1919. szeptember 28. különszám, illetve SÁNDOR KÁLMÁN, 1965. 510-513. 18 BEREND-RÁNKI, 1966. 104. és COTRELL, 1983. 341. 19 RADNÓTI, 1929. 163-164; KRAUSZ, 1937. 358.
