Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Egy magánbankár a 20. században: Krausz Simon
EGY MAGÁNBANKÁR A 20. SZÁZADBAN: KRAUSZ SIMON Aligha mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy a magyar gazdaságtörténetírás kellő figyelmet szentel a magánbankároknak. Pedig nemcsak az utolsó szisztematikus banktörténet tett említést reformkori szerepükről,1 hanem a budapesti nagymalomipar monográfusa is megállapította, hogy a hatvanas években „a crédit mobilier szerepét magánbankházak töltötték be”.2 Ennek ellenére a hetvenes évek második felében Vörös Károly is csak azzal a visszafogott megfogalmazással élhetett, hogy a nagy pestbudai terménykereskedő cégek hitelnyújtó tevékenysége „az egész hazai kapitalizmus történetének egyik legérdekesebb kutatási feladata lehetne”.3 A reformkortól 1873-ig játszott nyilvánvaló szerepük vajon miért nem vált a gazdaságtörténeti koncepciók építőkövévé? Minek tudható be az indokolatlan kutatói tartózkodás? A helyzetet csak részben magyarázhatják a gyakran hangoztatott forrásproblémák. Kétségtelenül igaz, hogy csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokról maradtak fenn tömeges levéltári és statisztikai források. De elkövettünk-e mindent az olyan források számbavételéért és kiaknázásáért, mint a cégbírósági, közjegyzői, árvaszéki és csődiratok, nem is beszélve a kortársak és leszármazottak felkutatásáról és meginterjú- volásáról? Hiszen a vitathatatlanul kedvezőbb forrásadottságokkal rendelkező nyugati szakirodalomban (a zárt magánarchívumok megléte is jobb a kutató számára, mint azok hiánya) már a hatvanas évek óta fokozódó érdeklődés mutatkozott a privátbankárok iránt. Úgy vélem, a magyarországi és kelet-európai tartózkodás a forrásgondokon túl főként koncepcionális eredetű. Gyökerét a kereskedőtőke, ipari tőke, finánctőke sematikus, idősorba rendezett szentháromsága adja. Ugyan mi más indokolná, hogy a magánbankházak századforduló körüli másodvirágzása, majd a háborút és Trianont követő harmadvirágzása már nem tartozott az említésre méltó események közé! Csak a fővárosi cégbírósági iratok kutatása során derült ki, hogy patinás nagykereskedő firmák a századfordulótól kezdve banküzletként jegyeztették be magukat. Talán még a régi reflexek továbbélésének tekinthető, amikor 1881 -ben - az atyai céget felosztó családi perlekedés után - tornyai Schosberger Zsigmond bank- és terménykereskedési üzletként szignálja Schosberger S. és Fia nevű Nádor utcai cégét. 1894-ben elhalt apja (Károly) helyett a Kohner Adolf Fiai cégbe belépő Kohner Adolf (1866-1937) szintén bejelenti, hogy „termény és értékáru kereskedést szándékozik gyakorolni”. A Latzko N. és Popper A. cég tulajdonosai 1908-ban közük a törvényszékkel, hogy posz1 JlRKOVSKY, 1945. 65-66. 2 SÁNDOR, 1959. 371. 3 VÖRÖS, IV. 1978. 158.
