Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Wahrmann és fia
Wahrmann és fia 193 Egyetlen, szövegében fennmaradt (bár rövidesen visszavont) végrendelete feltehetőleg Istóczy Győzővel vívott párbaja előtt készült, erre utal a teljesen világias bevezető passzus: „Az emberi élet múlandóságánál fogva és életem pályája oly határköve előtt állván hol a közeljövő hirtelen kimúlásomat hozhatja: emberi, honpolgári és családatyai kötelességet teljesítek, midőn halálom esetére a következő végrendelkezést teszem.” „Minden ingó és ingatlan” vagyona „általános örököseivé és pedig egymás közt egyenlő arányban” rendelte „drága három gyermekét”, és fohászkodott, hogy „atyai szeretete és áldása nyomán a Mindenható áldása légyen velők mindvégükig.” Már ebben a végrendeletben felbukkant az a Jótékony és közczélokra” hagyományozott 50 000 forintnyi összeg,* 37 amely láthatóan Wahrmann végleges végrendeletének is alkotóelemévé vált.38 Következő végrendeletét 1888. január 24-én Weinmann Fülöp közjegyzőnél helyezte letétbe, amelyet azonban már az év július 7-én visszavett.39 Az ugyanazon a napon átadott újabb, lepecsételt írásbeli végrendeletét ugyanannál a közjegyzőnél 1888. október 17-én kérte vissza.40 Ekkor letétbe helyezett, immár végső végrendelete lesz az, amelyet halála után 1892-ben a budapesti királyi törvényszéken kihirdetnek, s amelynek szövegét sajnos nem ismerjük.41 Hogy 1888-ban miért változtatott többször is végakaratán, annak indítékait nem ismerjük. Tudunk ugyan másik nevezetes párbajáról is (Hermann Ottóval zajlott duelluma inkább anekdotaként emlegetett), mégis úgy véljük, ezúttal mégsem az oly evilági halál foglalkoztatta. Wahrmann ekkor már, gyakorta betegeskedve inkább cége és vagyona sorsa felett aggódhatott. A más családokban oly nagyon várt fiú örökösök léte sem adott számára különösebb optimizmusra okot, hiszen azoknak végképp nem fűlött a foga az üzlet folytatásához. Bár gyermekeinek neveltetésére mindig is sokat adott, azok leginkább a felhalmozott kát. h.) Wahrmann Renée, Tököl (Pest megye, 721 kát. h.) pedig dr. Wahrmann Ernő birtokában volt. Gazdacímtár, 1897. 220, 230, 378. Ernő a tököli birtokot - közjegyzői okirat szerint - nyilván örökrészéből 1893-ban vásárolta meg. BFL VII. 184. Weinmann Fülöp közjegyző iratai 469/1893. Az ingatlanokból tehát a három örökös láthatóan nem egyenlő arányban részesedett. 37 BFL VII. 185. Weiser Károly közjegyző iratai 1056/1882. A végrendelet ötödik pontjában gyermekei iránt még gyengéden megszólaló Wahrmann, a végrehajtásról már a rá jellemző, családfői eréllyel nyilatkozik: „Kiskorú árváim gyámságára kedves öcséimet, Dr. Wahrmann Zsigmondot Bécsben és Wahrmann Sándort Budapesten felkérem, rendelem és kinevezem.” Uo. Az 1882. június 10-én kelt végrendeletet Wahrmann 1884. február 14-én vonta vissza és nyilvánította semmissé. Uo. 351/1884. 38 Régi AL 73/1893. Az MTA 1893. április 24-én tartott összes ülése jegyzőkönyvéből. 113. „Néhai Wahrmann Mór országgyűlési képviselő végrendeletében 50 000 forintot hagyott közérdekű és kegyele- tes célokra s ez összeg mikénti felosztására egy öttagú bizottságot kért föl. E bizottság Wahrmann Mór nevére a MTA-nál 10 000 forintnyi alapítványt tesz, azon rendeletetéssel, hogy minden 3. évben 1000 forint (vagy ennek megfelelő érem: Wahrmann-érem) ítéltessék oda a (taggyűlésen azon magyar állampolgárnak, ki az illető év körben az ipar vagy a kereskedelem terén, akár a tudomány előbbvitele, akár a gyakorlati haladás fejlesztése által a legnagyobb érdemeket szerezte magának.” 39 BFL VII. 184. Weinmann Fülöp közjegyző iratai 81/1888. 40 BFL VII.184. Weinmann Fülöp közjegyző iratai 707/1888. 41 BFL VII.184. Weinmann Fülöp közjegyző iratai 1070/1888. Az iraton nyilvánvalóan téves kihirdetési keltezés szerepel (1892. szeptember 1.), hiszen Wahrmann Mór sírfelirata szerint 1892. november 26-án hunyt el, így a végrendelet kihirdetésére legkorábban csak 1892. december 1-én kerülhetett sor.
