Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Wahrmann és fia
186 Bankház- és bankárbiográfiák között láthatóan még kevésbé éles választóvonal húzódott. Apja tolerált jogállását annak halála után Pesten Ede fia örökölte, másik kereskedő fiát, Mayer Wolfot az 1833-as zsidóösszeírás a commorált (ideiglenesen itt tartózkodó) zsidók között regisztrálta.3 A későbbi nagykereskedő ág megalapítója, Mayer Wolf (1795-1859) számára az első vászon-, zsák- és csinvatkereskedést a Váci körút 1. számú házban apósa, a gorlicei (Galícia) Weisz Izsák (Reb Iczig) gyáros rendezte be. Az após egyébként a negyvenes évek elején, Miskolcon egyik fiának is fióküzletet nyitott.4 A nevezett gorlicei Weisz egyébként egy másik lányát is rabbinikus családba házasította, ide iktathatjuk tehát a múlt századi általánosító vélekedést: „Hajdanában a gazdag zsidó családapa, ha a sors leányokkal áldotta meg, főtörekvését és legnagyobb büszkeségét abba helyezte, hogy a zsidó tudományokban kiváló ifjakat választott ki magának vejekül. A tudós bachur ilyen házasság után sokszor jeles és körmönfont kereskedővé vált, de legtöbbje megmaradt a talmud mellett és Izraelnek híres rabbijává lett.”5 A családi krónikák Mayer Wolfot álmodozó, szelíd belső életet élő kereskedőnek ismerték és az üzletet inkább a határozott (és vagyonos) feleség vitte. A levéltári forrásokból ismert Mayer Wolf önálló nagykereskedés iránti igényét 1841 végén nyújtotta be Pest város tanácsához.6 Kérvényének közlése alapján tudhatjuk, hogy 1828 óta foglalkozott „lengyel lenvászon” forgalmazásával és rendesen adózott e tevékenység után. Sajnos azonban - mint írja — „ez a kereseti ág különösen néhány év óta oly nagyon visszaesett”, hogy „nincs már abban a helyzetben, hogy a többféle kívánalmakat, mint családapa és adózó győzze”, ezért kéri, hogy lenvászonkereskedési engedélye helyett manufaktúra-árukkal való nagykereskedést nyithasson, miután a kéz- müáru szakmát Szikszón - mind elméletben, mind gyakorlatban - kitanulta. Vagyonának szoliditását a helyi izraelita hitközség és az izraelita kereskedőgrémium véleményén kívül két polgár tanúságtételével is igazolta. A jogot a nagykereskedésre a városi tanács 1842. július 8-án megadta - „a megkívántató vagyon kimutatása és a szokott reversalis aláírása mellett” —, azonban a 30 pengő forintnyi taksa befizetését a szegények számára Guggenberger Leopold pénztáros csak 1844. február 24-én igazolta visz- sza.7 A céget 1844-ben váltótörvényszékileg is bejegyezték Wahrmann M. W. néven.8 Mayer Wolf tehát távolról sem a bevett normatív séma szerint fordult a nagykereskedés felé, hanem a kérvényében részletesen feltárt motívumai alapján éppen hogy szükségből. Sőt, a kivetett taksa lerovása sem mehetett neki túlságosan könnyen, ha ennyi ideig elhúzódott a befizetés. 3 BFL IV.1202.C Pest város tanácsa iratai. Intimata a. m. 6386. 2. füzet. 1277. sorszám. 4 VADÁSZ, 1907. 12. 5 Szabolcsi Miksa: Wahrmann Mór. Egyenlőség, 1891. október 30. 2-4. 6 BFL IV.1202.h Pesti Tan. iratok (Rel.) a. n. 10 147. 1841. dececember9. 7 Uo. 8 Pester Lloyd-Kalender, 1859. 44. (1844. 12. 19.)
