Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Bankház-és bankárbiográfiák - Rothschild – Sina – Wodianer. Bécsi bankárok az ún. magyar konzorciumban
Rothschild - Sina - Wodianer. Bécsi bankárok az ún. magyar konzorcimban 181 M. Wodianer. A bécsi üzletnél már tapasztalt módon a bélyeg- és egyéb költségeket a magyar állampénztár fizette, a provízió itt is 1%, s előre volt fizetendő.16 Azonban mind a bécsi, mind a berlini váltóelfogadványok csak előleget jelentettek az állósított (fundált) kölcsönhöz, amely - két részletben, 1873-1874-ben - a 153 milliós, 6%-os magyar kincstári utalványok néven vonult be a magyar állampénzügyek történetébe. A kölcsönüzletről a kortársak már születése előtt annyi rosszat mondtak és írtak össze, hogy azt talán még felhánytorgatni is kár lenne. Nevezték azt „elveszett csata után egy végtelenül súlyos békekötésnek” (a konzervatív vezérszónok, Sennyey Pál), olyan kölcsönnek, amely „a keleti államok színvonalára helyezi Magyarországot (Horn Ede, a balközép pártból), vagy pedig „az ország hitelét kompromittáló, jövőjét veszélyeztető kölcsönnek” (a szélsőbalról Simonyi Ernő).17 A pénzügyminiszter még elfogadtatta az állami jövedelmeket fedezetül kívánó, súlyos feltételekkel kapott kölcsönt (1873: XXXIII. te.), de azután le kellett mondania. Az eredeti konzorciumi javaslathoz képest (amely 50%-ban monarchiabeli, 50%-ban németországi bankok részesedését tartalmazta) végül sikerült elérni, hogy a londoni N. M. Rothschild & Sons is belépjen 20%-os részesedéssel a konzorciumba. Témánk szempontjából azonban most számunkra mindössze annyi érdekes, hogy a bécsi magánbankárok által folyósított kölcsönök közül ez volt az első és egyben az utolsó is, amelyben a címben szereplő hármas, a Rothschild - Sina - Wodianer bankházak együtt szerepeltek egy nagy magyar állami tranzakcióban. A bécsi magánbankárok részesedése egyenként már láthatóan nem tudott lépést tartani a nagy credit mobilier típusú intézetekkel (CA, DG). Együttes súlyuk azonban mégis tekintélyes. Részvételük a konzorciumban távolról sem volt azonos jellegű. Míg S. M. Rothschild és M. Wodianer a kötvénykibocsátáskor aláíró helyként és a szelvénybeváltáskor kifizetőhelyként is működött, Sina S. G. cége ezekben a folyó ügyletekben nem vett részt. Tehát miközben 1873 nyarán Wodianerrel azonos mértékben játszott szerepet a nagybani elfogadványi üzletben, az ügyfelekkel bajlódó bankári műveleteket elhárította magától. Az is figyelemre méltó, hogy Sina és Wodianer együttesen pontosan akkora mértékben részesednek a kincstári utalványokból, mint a bécsi S. M. Rothschild ház, miközben a váltóelfogadványokban még nagyobb terhet vállaltak. 16 MOL K 255 PM Ein. 1086. cs. 4254/1873. 17 KN, Vili. 1874.
