Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 171 elmúltával, immár a földbirtok felé fordulva döntöttek az üzlet bezárásáról. A Baron testvérek például 1885-ben kérték a cég formális felszámolását.188 A nagy krach tehát kétségtelenül lezárt egy korszakot a pesti pénzváltók történetében, de természetesen nem állt meg az élet. Új cégek alakultak, amelyek elsősorban a sorsjegyüzletben, majd a törvény általi szabályozást is kihívó részletüzletben kerestek maguknak újabb üzleti lehetőségeket. A sorsjegyüzlet terén a válság utáni korszakra kitekinve jellegzetes példának tekinthető a balassagyarmati születésű Steiner Hermann (magyarosítás után Kővári Ármin) cége. Ha az előzményeket számításba vesszük, Singer Lázár és Brody Bertalan 1873. március 18-án kapta meg az iparjegyet, hogy Singer Brody és társa első hazai részletjáradéki s leszámítóló üzlet címen a banküzletet gyakorolhassák.189 A társ nevezet alatt Steiner született Wolf Anna húzódik meg, akinek férje, Steiner Ármin lesz a címvezető. Üzletalapításra nem a legszerencsésebben kiválasztott időpontról volt szó, az kétségtelen. Brody már 1874-ben kilépett a cégből, s a társak már csak ketten maradtak, Singer és Steinerné, illetve maga Steiner mint címvezető a Hatvani utcai Kaszinó épületben. Az 1878-ban bekövetkezett névmagyarosítás után Kővári Ármin saját céget alapított, s ugyan felesége még 1883-ig benne marad a Singer és társa cégben, de valójában férje cégének is felerészben tulajdonosa lett. Ennek köszönhetjük, hogy amikor a szegedi születésű Kőváry [sic!] sz. Wolf Anna 1888. október 18-án, 48 éves korában elhalálozott, mivel 3 kiskorú gyermek maradt utána, részletes leltár készült az üzleti vagyonról, amelynek fele része az asszonyt illette meg. Ennek révén nemcsak a konkrét üzlet viszonyai, hanem tágabb értelemben a pénzváltó irodák „üzleti alkata” is feltárulhat előttünk.190 A mérleg legnagyobb tételei a hajdani Malvieux-bankházból az ország öt legnagyobb bankja közé épp ekkoriban emelkedő Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankkal kapcsolatosak: Kővárinak durván 85 000 forintos értékpapír-letéti követelésével 62 200 forintos lombardkölcsöne állt szemben. Enélkül az egyoldalú felfűződés nélkül a szakosodott sorsjegyüzlet egyszerűen nem lett volna életképes. Pedig a 14 500 forint körüli sorsjegykészlet és 7000 forintnyi készpénz-állomány (és a mérlegfőösszeg) nem jelentéktelen forgalmat sejtet. A cégjogi önállósága mögött a pénzügyi függőség ténye egyértelmű, ami azt is jelzi, hogy ekkorra a 19. századi pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” is véget ért. A 20. század elején kezdődő másodvirágzást egészen másfajta okok indították el.191 188 BFL VII.2.e Cg 1876 V 197 (1885. május 7.) 189 BFL VII.2.e Cg 1876 V 740. 190 BFL VII.2.e Cg 3641; IV. 1411. b. 2903/1888. 191 KÖVÉR, Másodvirágzás, 1997.
