Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
168 Reformálódó régi rendszerek távozott, s a Nyitrai és társa pesti céget az egyetlen bécsi beltag (1. Kärtner str. 23.) 1884-ben végleg töröltette.172 A pénzváltó cégek hatvanas évekbeli dinamikáját azonban távolról sem csak központból származó, csekély tőkeerejű vállalkozások jellemezték. Kohen Ignác Izidor (*1829) pályája Szegedről indult. Féltestvérei kereskedőként már korábban megvetették itt a lábukat (Kohen testvérek). Kohen I. I. a bécsi Politechnikum kereskedelmi tagozatán végezte tanulmányait, majd apja szegedi dohányüzletében folytatott gya- kornokoskodás és nyugat-európai tanulmányút után Pesten nyitott saját terményüzletet, amelynek elsősorban dohánnyal foglalkozó profilját a hatvanas években bővítette bank- és pénzváltóüzlettel.'73 A keszthelyi származású Baron Benedek az ottani gimnázium befejezése után szintén Bécsben, a Politechnikumban folytatott stúdiumok után először szülővárosában volt kereskedő, majd a hatvanas évek elején öccsével, Edével együtt nyitott Pesten pénzváltó üzletet. Pályaívüket és integrációjukat jól reprezentálja, hogy nemcsak nevüket magyarosították Baronyira, hanem Benedek 1870-ben, Ede pedig 1882-ben magyar nemességet nyert.174 Ami pedig a pesti homo novusok hálózat- építési képességét illeti, tanulságos példaként említhetjük, hogy a pesti Wahrmann és fia, a keszthelyi Baron testvérek és a szegedi Kohen 1.1. 1869-ben bankárként közösen vállalkozott a Ganz gyár részvénytársasággá alakítására.175 Máshonnan indult (és máshol ért véget) Fischer Lobi Mór, vagy ahogyan majd a cégnévben is rövidítve szerepel, Fischer M. L. története. Esete a specializáció és fel- füződés jellegzetes példája. 1835-ben született aNógrád megyei Losoncon. 1860-tól a fent idézett Herzberg A. pesti pénzváltó üzletében részint mint pénztárnok, részint mint ügyvivő szolgált. Először 1863 nyarán folyamodott „igérvényeladási iparüzlet” iránt, de miután az iparjegyet erre nem kapta meg (s a konjunktúra sem alakult kedvezően), ettől a szándékától 1864 őszén elállt. Legközelebbi kérvénye 1866 februárjából való, amikor a Magyar utca Unger-féle házának Hatvani utcára néző oldalán egy „sorsjegytárgyat árulási irodát (:Lotterie Effecten Comptoir:) kívánt nyitni,” azt az 1859. évi ipartörvény alapján bejelentette és arra iparjegyet kért. Mint Thaisz Elek főkapitány véleményében írta: „folyamodó vállalatja arany- és ezüst pénz kizárásával a hatóságilag engedélyezett pénzváltók üzletéhez tartozó értékneműekre kiterjeszkedik, t.i. sorsjegyeket, ígérvényeket, állampapírt eladni s e félékre előlegezéseket adni szándékozik”, s hozzáfűzte: „az illető személyi jelleme iránt észrevétel nincs” A Polgári Kereskedelmi testület sem emelt kifogást. 1866 áprilisában azonban Fischer új cégnéven kívánta cégét bejegyezni: „Első Magyar sorsjegytárgyak irodája”, amire a főkapitány azt is elmagyarázza, hogy 172 BFL V11.2.e Cg 1878V 116 (1878. május 27.; június 1.; november 18.; 1879. február 3.; 1880. május. 30.; 1884. március 7.) 173 KÖVÉR, Kohen, 1987. 174 BFL VII.2.e Cg 1876 V 197; SZÖGI-Kiss, 2003. 303; KÖVÉR, 2002. 74-80. 175 BERLÁSZ, 1957. 379.
