Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
162 Reformálódó régi rendszerek 1862, egy pedig 1863 óta működött. S a cégek felbomlása és újjáalakulása tovább is folytatódott, ezért nem is lenne értelme az oszlopokat alul összegeznünk. Viszont 1864 után a pénzváltó cégalakítás konjunktúrahulláma így is szépen kirajzolódik a táblázatban. A pénzváltó irodák elszaporodásának egyik magyarázataként első megközelítésben a tiszta ezüstvalutára való áttérés kísérletére, valamint a párhuzamos valutarendszerre utalhatunk. Az, hogy a konvenciós forintot osztrák értékű forintra (1=1,05 arányban) kellett átváltani, hogy áttértek a 60 egységből álló váltópénzről az egy forint=100 kraj- cáros váltópénz-számításra, hogy állandóan ingadozott az osztrák értékű ezüstforint és papírforint egymáshoz viszonyított árfolyama, mindez külön-külön és együtt is igen bonyolulttá tette a hétköznapi pénzműveletek lebonyolítását. De önmagában ez még nem tekinthető elégséges magyarázatnak. Fontos annak belátása is, hogy a Wechselstubék távolról sem csak pénzzel kereskedtek. Elegendő a korabeli sajtóban megjelent üzleti hirdetéseiket szemügyre venni. Hosszú Lajos kétnyelvű hirdetésében állampapírok, sorsjegyek és érmék együttesen szerepelnek a kínálatban. Ha mellétesszük egy korabeli nagykereskedő bank- és váltóüzletet reklámozó tudósítását, hiszen a hatvanas években nagykereskedő cégek is egyre nagyobb mértékben a pénzváltás felé fordultak, első pillantásra csak árnyalatnyinak tűnik a különbség. Pedig közelebbről megnézve komoly differenciának számít, hogy például Wahrmann Mór külföldi váltókat is forgatott, hogy nemcsak állam-, hanem iparpapírokat is, valamint sorsjegyeken kívül zálogleveleket is vett, illetve eladott, s végül, de nem utolsó sorban előlegeket nyújtott „minden börzeképes papírokra.”155 Persze itt is kézenfekvő, hogy az üzlettulajdonosokat leszármazási típusaik és egyéni jellegzetességeik tükrében szemléljük. A szepességi evangélikus von Hosszú alakját már Balla Vilmos is megörökítette (bár nem biztos, hogy személyesen ismerhette az 1886-ban elhunyt öregurat).156 Sövényházi Hosszú Lajosból nekünk már csak a Balla által továbbhagyományozott legendárium és a nyolcvanas években a Kerepesi temetőben fekvő, ledőlt, törött sírkő jutott (azóta annak is nyoma veszett). Ezeket az írott forrásokkal szembesítve próbáltuk megrajzolni pénzváltói portréját.157 Képzettségéről most annyit érdemes felidézni, hogy M. Lueff illatszerkereskedőnél eltöltött 7 évi sorsjegyirodai könyvelőség után 1854-ben 34 évesen nyitotta meg Pesten saját pénzváltó üzletet. Ezzel szemben az óbudai rabbi unokája, Wahrmann Mór magántanulóként érettségizett az evangélikus gimnáziumban, apja nagykereskedésében tanulta ki a szakmát, s apja halála (1859) után bővítette ki az üzleti profilt a pénzváltó üzlettel.158 Mielőtt a bináris felekezeti oppozíció jegyében építenénk fel a további fejtegetést, ér155 PN 1865. április 20. Reprodukcióját lásd KÖVÉR, 1982. 47. 156 BALLA, 1923.202-208. 157 KÖVÉR, 2002. 76. 158 KÖVÉR, 2006. 77-91. A Wahrmann és fia című írás olvasható ebben a kötetben is.
