Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
154 Reformálódó régi rendszerek és pénzváltókat is!) és a megmaradók között nyilván fennálló konkurencia és az erőviszonyok elemzésétől. Folytassuk tehát egyelőre a származás és az életút tipológiai vizsgálatát az 1859-es és 1871-es metszetek segítségével. (Az időmetszetben természetesen nem teszünk különbséget aszerint, hogy az illető cég már az előző metszetben is szerepelt-e vagy nem.) A 4. és a 7-8. táblázat összehasonlítása jól kivehető szerkezetváltozásokat jelez. Egyfelől megnő a magyarországi származásúak aránya, amely egyébként már 1847- ben is messze meghatározó volt. Másfelől viszont az 1850-es évtized végére a görögkeleti kereskedő-bankár teljes eltűnését és a katolikusok lényeges megfogyatkozását regisztrálhatjuk, míg 1871-re a protestáns felekezetűek is elveszítik addig még szilárdan őrzött 10% feletti súlyukat. A zsidó származású nagykereskedők 1871-re már szinte valóban kizárólagosságot súroló túlsúlyra tesznek szert. Az arányszámok azonban nem téveszthetnek meg bennünket a tekintetben, hogy ez a „szinte kizárólagosság” nem az 1847-es dominancia felduzzadása, hanem az 1859-re befejeződött „őrségváltás” maradéka. Az „őrségváltás” kifejezést itt nem az 1930-as években rosszízűvé tett faji értelmezés fordított előképeként használjuk, hanem a származási csoporton belüli, tehát a zsidó nagykereskedők között éppúgy lejátszódott kicserélődés jelölésére. A zsidó nagykereskedők esetében tehát az 1859-es származási típusokra érdemes koncentrálni: a kiugró nyugat-magyarországi típusra, az Óbuda helyett a központban Pestre tolódó súlypontra, a felvidéki jövevények első felbukkanására és a lassan visszaszoruló, de közben kicserélődő délvidékiekre. A keresztény felekezetüeknél már nem tartjuk szükségesnek a születési hely szerinti bontásban történő tárgyalást. Az 1847-es nyolc római katolikus nagykereskedőből 1859-re már csak kettő szerepel a listán: sajnos nem alkothatunk precíz képet a kimaradókról a fentebb már említetteken (Appiano, Guggenberger, Valero) túlmenően. Az 1850-es évek közepéről származó lakásjegyzék alapján127 csak valószínűsíthetjük, hogy Geittner nem Pesten kereste a kenyerét, mert csak felesége, Haibauer Josefa szerepel, mint ahogy Memlauer György nevű nagykereskedő sem található egész Pest-Budán, csak egy azonos nevű könyvelőre bukkantunk, de Grosz Károly is csak budai pénzügyi tisztviselőként került az összeírásba. Érdekes módon az utánpótlás nem helyből származott, de még csak nem is Magyarországról. 127 Pest - Buda-Óbuda lakóinak nyilvántartása, 1857. MOL D 43. Präsidial Bureau. Ált. iratok, 56-58. cs. Az összeírást Dóka Klára 1855-re datálja. DÓKA, 1979. 180-181.