Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 151 hivatkozásszerüen is kötődve) Magyarországon Szekfü Gyulától származott: mily kizárólag a zsidóság látta el mindazon kereskedelmet, mely a rendi korszakban magyar földön fölmerült és szükséglet volt. Az ország agrárproduktumának összegyűjtése, szállítása, kicserélése, felosztása a zsidóság munkája volt, hasznát ez élvezte, amiből érthető, hogy az a kevés pénzbeli tőke, mivel Magyarország a kapitalizmus beköszöntésekor rendelkezett szinte kizárólag a zsidóság zsebében volt”.126 (Kiemelés - K. Gy.) A tételt (beleértve fordított előjelű utánérzéseit is) ideje lenne már a funkcióját vesztett ideologikus mítoszok lomtárába - hogy stílszerűek legyünk - „szállítmányozni”. Egyrészt, mert nemcsak a zsidó termény-nagykereskedő, hanem - mint láttuk, növekvő mértékben - a katolikus is, bár kétségtelenül a vezető szerepet ebben az időben a fővárosi kereskedő-bankárok között is a zsidó származásúak tették ki. Másrészt viszont a zsidó kézműáru-nagykereskedő legalább annyira karakterisztikus figura, még ha (kon- vertita képviselők híján) nincs is a terménykereskedőkhöz viszonyítva oly mértékben az előtérben. A fő profilként bizományi-, szállítmányozási és váltóüzletet gyakorlók között meg egyenesen kisebbségben találhatók. Témánk szempontjából annak is külön jelentőséget tulajdonítunk, hogy a bank- és értékpapírüzlet nem elsősorban a sima terményüzlethez kapcsolódott, hanem elsősorban az izraelita kézmüáru-nagykereskedők- höz, másodsorban a bekeresztelkedett zsidó terménykereskedőkhöz és harmadsorban Malvieux-höz, a protestáns bizományos-speditőrhöz. A táblázat eléggé szemléletesen bemutatja ezt a lépcsőzetességet. A származási helyek alapján már elhangzott, hogy a térbeli mobilitás szempontjából eléggé megállapodottnak tűnik a struktúra. Az állítást a zsidó származású nagykereskedőkre is érvényesnek tartjuk - bizonyos megszorításokkal és kisebb mértékben. (Ld. részletesebben a leszármazási regionális típusokat!) Társadalmi értelemben ugyanis náluk talán még egyértelműbb a fixációs mechanizmus uralma. Ahol a szülő foglalkozását ki tudtuk mutatni, ott szinte magától értetődik a zsidó kereskedőknél a foglalkozás örököltsége, míg a többieknél másfajta foglalkozás is előfordult (pl. kamarai számtiszt, kesztyügyáros). Az izraelita származású nagykereskedők között a délvidéki, disszimiláns, megnemesített terménykereskedő - amely kétségtelenül társadalmilag a legnagyobb utat tette meg a rendi társadalomba való beépülés felé - tulajdonképpen modellértékűnek szánt, látványos kivételnek tekinthető a reformkori Magyarországon. Arról korábban volt szó, hogy az 1847-es év 39 kereskedő-bankár cégéből 1859- ben már csak 13-an űzték ezt a mesterséget (1871-ben pedig csak öten). A cégek megszűnése nem öltött ekkora mértéket, hiszen az 1847-es 39-ből 1859-ben még 23, 1871- ben is 9 szerepelt a címjegyzékben, de az 1876-ban induló budapesti cégbíróságon már csak négyről tudjuk bizonyosan állítani, hogy „cégfolytonosságban” állt az általunk elemzett reformkori nagykereskedő-házakkal, s ezek közül is csak kettő hirdette váltó126 SZEK.FŰ, 1920. 215-216.
