Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 141 A másik nagy kirajzási terület, ahonnan a pesti kereskedő-bankárok jelentős része származott, a Délvidék volt. Közülük a legkorábbi beköltöző Wodianer Rudolf volt, aki az óbudai születésű Koppel Ábrahám egyik lányát vette feleségül és 1809 óta itt lakott. Az 1820-as években önálló tennénykereskedőként szerepelt, a harmincas években nagykereskedőként, a negyvenes években pedig már váltóüzletét is hirdette feldunasori házában. Fivére, Sámuel 1829-ben költözött Pestre, azt megelőzően Szegeden volt nagykereskedő, ahová apjuk, Fülöp 1789-ben költözött be a Bács megyei Veprovácról. Maga a család állítólag csehországi eredetű. A szegedi zsidóság gazdasági szerepköreinek antipoláris egyoldalúsága ellenére is hű jellemzését adja két fiskális 1827-es, a tanács számára készült jellemzése: „... kivévén a Zsinathoz tartozó szolgákat, szabót, ötvösöket és Pipa kupa(ko)lókat, mindnyájan, sőt ezek is házalló kalmárok nemében foglalatoskodtak, apróságokkal a Piartzra ki állogáltak, belőlük üdővel Dohány, gyapjú Gabona Speculansok, ó vasárulók, és Zsibbesek váltak, egy némelyek mettző portékákra boltot nyitottak, már egy Felsőbb parantsolatok engedelme mellett Fűszeres is lett, igen szapora lévén faitájok el hangyássottak...”95 Míg Wodiáner Fülöpnek engedélyezett „metsző portékás és posztós” boltja volt Szegeden, amit majd özvegyétől 1825-ben veje, Basch József vett át, ugyanakkor fiával, Sámuellel a napóleoni háborúk idején nagybani dohány, gyapjú és gabonaszállítókként szerepeltek, akárcsak vejeik, Ráth, Schwarzenfeld és Basch. Tény mindenesetre, hogy amikor 1816-ban Sámuelt először választották meg a zsidó bíró tisztségre, hamarosan lemondott, mert „nem engedelmeskedtek neki”, majd amikor 1820-ban mégis újra erre a tisztségre került, helyettest is állítanak mellé, „mivel Wodiáner gyakran távol van”.96 Apjuk halála után másik fivére, Kosman Győrbe, a magyar gabonakereskedelem központjába költözött, így Szegedtől Pesten át Győrig húzódott a testvérek és vők által szőtt rokoni háló a húszas években. Wodiáner Sámuel Pestre költözése a húszas évek végén nyilván összefüggött a gyapjúkonjunktúra átmeneti megtorpanásával és azzal, hogy idősebb fiát, Mórt három és féléves tanulóidő után felszabadította, majd 1833-tól társas viszonyra lépett vele. A gyapjúkonjunktúrára megfelelő válasznak bizonyult, hogy 1829-ben Bécsben gyapjúszortírozó telepet hozott létre, amelynek vezetését 1834-től Mór nevű fia látta el önálló terménykereskedőként, aki 1830-ban katolikus hitre tért, majd 1833-ban a szintén kato- lizált Ullmann Mór lányát, Franciskát vette feleségül, s bár az évben pesti polgárjogot nyert, lényegében már a harmincas évektől kezdve Bécsben tevékenykedett. A magyar váltótörvény elfogadása előtt a Wodiáner céget 1840-től „pest-wienerisch” céggé alakítják, amelybe 1838-tól a kisebbik fiú, Albert cégvezetőként, majd 1846-tól tagként is bekapcsolódik. Összeköttetésben a gyapjúkereskedelem nemzetközi jellegével, Albert a harmincas években már angliai gyakornokoskodással bővíthette tapasztalatait. Mór bécsi nagykereskedőként a cég feladatai között nemcsak „az Ausztria és Magyarország 95 LÖW-KULINY1, 1885. 35. 96 LŐW—KULINYI, 1885. 101; illetve 98, 99, 78; MÉREi, 1951. 170-171; KEMPELEN, 1937.1.42-45.
