Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 131 nél és Valerónál a változás mindenképpen megállapítható. Ez ugyanúgy jellemző rájuk, mint a jövedelemadó mindhárom zónájában való kiegyenlített elhelyezkedés.61 Szinte kínálja magát a lehetőség, hogy a protestáns nagykereskedőkről szóló folytatást egy Max Weber idézet vezesse be. Mondjuk ez: „... az emberekbe belenevelt sajátos szellemiség, nevezetesen a szülőföld és a szülői ház vallásos légköre által determinált neveltetési irány meghatározta a pályaválasztást és az életpálya további alakulását”.62 Talán pontosan a dolog túlzott kézenfekvősége tart vissza attól, hogy ebből az irányból induljunk tovább. Egyrészt azért, mert számunkra épp a francia protestáns bankokról szóló monográfia szerzője bizonyította be végérvényesen, hogy a kálvini tanítás etikája és a kapitalista gazdaság egybevetésének kísérlete „nem igazán állta ki a kritikát”.63 De az is óvatosságra int bennünket a lehetséges prekoncipiáltsággal szemben, hogy a pestbudai származású kereskedő-bankárok 1847-ben mindhárman evangélikusok, sőt, az összes protestáns között egyetlen egy református van (Malvieux Keresztély József, aki igazi hugenotta ősöket mondhat magáénak), de ő is katolikus nőtt vett feleségül. Ezért aztán nem a felekezet „tartós benső sajátszerűségében”64 keressük az „eltérő viselkedés okát”, hanem egyáltalán vizsgálat tárgyává tesszük, vajon a konkrét származási csoport életútjában megragadhatók-e sajátszerű viselkedési mintakövetés nyomai. A könnyebb áttekintés végett ide csatoljuk a pozsonyi születésű Kappel és a bécsi Malvieux Pesten párhuzamosan induló pályájának rajzát is. A három pest-budai származású evangélikus kereskedő-bankár közül kettőnek már az apja is pesti polgár és nagykereskedő. Mindkettő (Frölich János Sámuel és Liedemann János Sámuel) a Szepességből került a 18. század végén, 19. század elején Pestre. Az ősei révén szászföldi asztalos családból Iglóra származott Liedemann család sarja János Sámuel 1786-ban nyert pesti polgárjogot, a szepesolaszi születésű Frölich János Sámuel 1809-ben. A mobilizálódás okára csak egyik esetben tudunk konkrét magyarázatot, bár ezt nem a családi krónika, hanem a szepességi várostörténet őrizte meg az utókor számára. 1783-ban ugyanis az árvapénzek hűtlen kezelése miatt elcsapták Liedemann Samu iglói bírót a jegyző és két tanácsnok társaságában, ami épp három évvel előzi meg a fiú, János Sámuel pesti megtelepedését.65 A jelenség hátterében azonban nyilván ott húzódik az a mozzanat, hogy az 1772-ben Lengyelország első felosztásával visszakerült XIII város nem tudta megtartani azt a szerepet, amit korábban épp a lengyelekkel folytatott külkereskedelem révén töltött be. Az 1828-as összeírás61 PÓLYA, 1896. 504-508. Lásd még az 1840-es adóosztályokra BÁCSKAI, 1986.1. 184. Az összehasonlítás érdekében három adósávot különítettünk el: 10 frt alatt; 10-19,99-ig; 20 frt felett. 62 WEBER, 1982. 33. 63 LÜTHY, 1961. II. 757. 64 WEBER, 1982. 34. 65 MÜNNICH, 1896. 374.
