Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 125 gedélykérelem szakmai előéletre vonatkozó adatait tematikus („topikus”)44 önéletrajzként kezeltük. Hasonló módon igyekeztünk hasznosítani a végrendeletek élettörténeti mozzanatait is. Végül, bizonyos időmetszetekben és bizonyos csoportokra nézve megvizsgáltuk a vagyoni-jövedelmi háttér (háztulajdon, jövedelemadó mutató) és az életút között lehetséges összefüggéseket. A nagykereskedők Az 1847-es listánkon szereplő 39 nagykereskedő közül csak egy volt, akinek a származási helyét nem sikerült felderítenünk (Id. 4. táblázat). Bár minden esetben igyekeztünk a születés helyét feltárni, a korabeli nyilvántartás pontosságát e tekintetben figyelembe véve szerencsésebb a származási hely kifejezés használata. Anyakönyvezés híján ugyanis a beköltözéskor meg kellett elégedni a bemondáson alapuló, vagy az életpálya valamely születés utáni fázisából származó adatközléssel. Olyanra is lehetne példát hozni, ahol maga a család sem tudta pontosan a családfő születési helyét, vagy épp az illető adta meg különböző alkalmakkor másként azt. S nem is szólunk itt a születés időpontja körüli zűrzavarról! A vizsgált nagykereskedők 70%-a a Magyar Királyság területéről származott, 23,1% jött az örökös tartományokból és mindössze 5% a Monarchián kívülről. A magyarországi származásúak döntő többsége (77,7%) szabad királyi városokban látta meg a napvilágot, több mint egynegyede (29,6%) közvetlenül pesti születésű volt. Ha a későbbi főváros három összetevőjét - a településtípus különbségét félretéve - összevonjuk, akkor ez a centrum adta a magyarországi eredetűeknek csaknem háromötödét (59,3%). A fenti adatok egyfelől egy eléggé megállapodott struktúrát mutatnak, másfelől viszont jól kivehetők a fontosabb kibocsátó régiók is egy Csehországtól Bécsen és Nyugat-Magyarországon keresztül a Délvidékig húzódó zónában. A felekezeti származás szempontjából már 1847-ben az izraeliták dominálnak, ugyanakkor azonban egy eléggé jelentős római katolikus illetve evangélikus csoport is kimutatható. A görög-keletiek és a reformátusok tulajdonképpen épp, hogy csak képviseltetik magukat a listában. Hozzá kell tennünk, hogy 1847-ben már több olyan zsidó kereskedő-bankárt is ismerünk (s talán nem vágunk elébe az eseményeknek, ha hozzátesszük, hogy mindegyikük Délvidékről származott), akik konvertáltak. Wodiáner Sámuel a református, fia, Mór, veje, Koppély Fülöp, néhai Adelsberg Zsigmond (alias Nemeshegyi) és Weiss Bernât Ferenc a katolikus hitet választotta. A származási hely és a vallásfelekezet egymásra vonatkoztatásával a területi-regionális illetve etnokulturális háttéren már származási típusok sziluettjei is kirajzolódnak. 44 BERTAUX, 1981. 8
