Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
122 Reformálódó régi rendszerek lyik grémium tagjai sorába sem tartoztak, és később is csak egy részük iratkozott be a Polgári testületbe. 1859 októberében - az iparszabadság bevezetésének előestéjén - egy Wechselstube nyitási kérvénnyel kapcsolatosan a Handelstand szükségesnek látta álláspontját általában is megfogalmazni. A magisztrátusnak címzett véleményt - Adler Lipót ügye apropóján - Pscherer Miklós, a testület első elöljárója írta alá, aki 1859-ben maga is főként Geld- und Wechselgeschäfttel foglalkozó vászonkereskedőként szerepelt a Pester Lloyd kalendáriumának címjegyzékében. Hozzáértése tehát nem lehetett kérdéses, legfeljebb pártatlansága, de ez most inkább segítségünkre van. Az 1851-es ún. ideiglenes utasításra hivatkozott, amely a szabad iparok között nem sorolta fel a váltóüzletet, ezért szerinte az a rendes kereskedés kellékeinek birtokában gyakorolható, azaz a képzettséget és 8000 forintnyi alaptőkét igazolni kell és az illető köteles magát a grémiumba bekebeleztetni (amit egyébként a bécsi uzus is megerősített). A legérdekesebb azonban talán mégis az, ahogy a Wechsler hivatásáról nyilatkozott, aki „a közérdekre a legmagasabb befolyással bíró pénz és értékpapírok forgalmával” foglalkozik.34 A Wechselstube üzletköre tehát messze túlnyúlt a szorosabb értelemben vett pénzváltáson az ötvenes évek végén, ezért is kell a kereskedő-bankárok között figyelmet szentelnünk nekik. Az 1859. december 20-án kihirdetett iparrendtartás az iparszabadság bevezetésével a kereskedelemi testület pénzváltókkal kapcsolatos magatartását is átalakította. Egy 1861 márciusi pénzváltó üzletnyitási kérelem kapcsán kerül sor ennek világos megfogalmazására: „Noha az alulírt testület kebelében a pénzváltó üzlet, mint külön kereskedési osztály eddig nem létezett, s csak más rendes kereskedési ággal volt kapcsolatban, mindazonáltal az alulírt testület késznek vallja magát ezentúl pénzváltókat is mint külön álló osztálybelieket kebelébe felfogadni, azon természetes feltétel mellett, ha szintazon kellékekkel bírnak, mely más rendű kereskedőtől megkívántainak.”35 S bár a levél épp abban az időszakban íródott, amikor a pesti közgyűlés a Polgári Kereskedő Testület javaslatára felfüggesztette az iparszabadságot, mégis inkább az utóbbi felé egyengette az utat. A Testület 1862-es alapszabályai ugyanis az iparszabadságot ismét életbe léptető provizórium által nyertek megerősítést és eszerint újabb kereskedői osztályok felállítására is sor került a testület kebelén belül, többek között a pénzváltókéra is.36 1871-ben a 31 pénzváltóból 18 volt a testület tagja, ebből 16 esetben ismerjük a cégfőnök grémiumba lépésének időpontját, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a bekebe- leztetés dinamikáját is megvizsgálhassuk. A grémiumon kívül maradók esetében ilyen adatsor összeállítására hiába tettünk kísérletet. 34 BFL IV. 1303,f 1040/1859. ill. Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap, II. évf. VI. db, (1851. február 6.) Ideiglenes utasítás. A Pscherer családra: GYENGÖ, 1980. 35 Az iparszabadságra: DÓKA, 1979. 190-201; RÓZSA, 1979. Pirnitzer Jakab kérvénye kapcsán Vétsey Sándor alelnök (1861. március 22.) BFL IV.1303.f II. 224/1861. 36 PÓLYA, 1896. 77-80.
