Kövér György: A Pesti City öröksége. Banktörténeti tanulmányok - Várostörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2012)
Reformálódó régi rendszerek - A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847–1873
A pesti kereskedő-bankár „ezüstkora” 1847-1873 115 Hogy végül az értekezés tárgyát az 1847-1873 közötti időszakra koncentráltuk, azt tartalmi és forráskezelési szempontok egyaránt magyarázzák. Tekintettel arra, hogy témánkat társadalom-gazdaságtörténeti nézőpontból kívántuk feldolgozni (azaz a társadalmi mozzanatokat nem a gazdaságtörténethez „és” kötőszóval kapcsolt utánfutóként kezeltük), kívánatosnak tűnt a korszakhatárok többszörös teherbírású megválasztása. Az 1847-es kiinduló metszet még mutatja az előző időszak minden jellegzetességét, annak kényszerítő ereje nélkül, hogy az 1848 előtti korszak kronologikus tárgyalásába kellene bocsátkoznunk. 1846 a szabadalmazott Nagykereskedő Társulat alakuló éve, ami először bontotta meg a grémiumok vallásfelekezeti szempontú szervezeti tagoltságát, utat nyitva a későbbi évek további korporációs átrendeződésének. 1847-48 - mint a kereskedelmi ciklus fordulópontja - egyben a világgazdaság hosszú távú hullám- mozgásában a Kondratyev ciklus felszálló ágának kezdete, amely a monetáris szférában (árak, bérek, kamatlábak, pénzmennyiség) egyértelműen kimutatható. A hosszú fellendülés - 1857, 1866, 1869 rövidebb ciklusain keresztül - 1873-ig ível, amelynek társadalom-gazdaságtörténeti fordulópont-jellegét nem szükséges e helyütt részletesen bizonygatni.19 A kereskedő-bankárok azonos alapokon nyugvó kiválasztásához az 1847-1873 közötti periódus címtárai kínálják a leghomogénebb adatbázist, a közlés rendje eközben viszonylag állandónak nevezhető. Menetközben viszont többször is mód nyílik (a váltótörvényszéki, illetve cégbírósági címbejegyzés révén) a címtárak pontosságának (és pontatlanságainak) ellenőrzésére. A vizsgált időszakban az elemzésbe vont kereskedő és pénzváltó cégek valóban kereskedő-bankári funkciót töltöttek be (vagyis már nem csak a kereskedelmi tevékenység elengedhetetlen velejárójaként űztek hitelnyújtó tevékenységet). Bár ennek előzményei nyilvánvalóan 1847 előttre nyúltak vissza, a bankári funkciók kitágulása (részvénytársaságok alapítása értékpapír kibocsátás útján, pénzteremtés a váltóforgatás révén) lényegi változást eredményezett. Mindez azonban a Habsburg Birodalom modern bankintézeti rendszerének kiépülésével párhuzamosan ment végbe nálunk. Ennek a folyamatnak a nagybankok oldaláról elegendő a kulcsdátumait felsorolni: 1842- ben kezdte meg működését a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (amely 1848^19-ben magyar jegybankként is működött), 1851-ben az Osztrák Nemzeti Bank, 1857-ben a bécsi Creditanstalt nyitotta meg pesti fiókját, 1867-ben alakult az első magyar „credit mobilier”, a Magyar Általános Hitelbank, nem is téve említést a korszakunkban létrejött számtalan takarékpénztárról, hitelszövetkezetről és néhány földhitelintézetről.20 Bár - mint még látni fogjuk - a kereskedő-bankárok és a különféle pénzintézetek nem igazán egymás konkurenseként léptek színre, hanem nagyon is kifinomult munkamegosztással működtek együtt, a vázolt helyzet mégis döntő mértékben hozzájárult az 19 Ld. KÖVÉR, 1873. 1986. 20 Ld. KÖVÉR, O-MM, 1986.
