Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
664 Társadalmi csoportok a középkori Budán március 6., szeptember 29.) Azt nem tudjuk megállapítani, hogy kinek volt a feladata a Céhkönyv vezetése. Német mészároscéhről beszéltünk, köztük azonban több magyar nevű is volt, ami arra utal, hogy valószínűleg házasság révén számolhatunk magyarosodási folyamattal is. Elvileg három módszer adódhat a magyar jelleg megállapítására. A vezetéknév magyar, a keresztnév magyar formájú, vagy azt a név után, magyar módra írják. A latin oklevelekben található magyar vezetéknevek viszont nem kerülhetnek szóba, hiszen gyakran - mint láttuk - tükörfordításról van szó. Magyar vezetéknevek sem bizonyítanak önmagában semmit. Nem számítva a biztosan német eredetű Aidát családot, magyaros hangzású Antal János (csak özvegye szerepel), Cserbokor István, Bodó János, Farkas Péter, Guba Ferenc, Kovács István, Nemesember János és Vágó János. Más adatok alapján csak Cserbokor volt biztosan magyar, Bodó és Kovács pedig német, Nemesember valószínűleg szintén, bár pontosan nem dönthető el. Róluk már fent szóltam. Antal és Guba esetében nincs semmi támpontunk, keresztneveiket német formában írták. Más a helyzet Farkas Péterrel és Vágó Jánossal. Farkas keresztnevét ugyan általában a vezetéknév elé írták, de többször előfordult fordítva is, így őt magyarnak tekintem. Vágó biztosan az volt, rendesen Vago Janusnak írták a nevét. Magyaros keresztnév tudomásom szerint olykor a német eredetű Aidát Andrásnál fordul elő, akinél megtaláljuk a keresztnév hátra helyezését is. Mint már fent említettem, talán házasság révén magyarosodon el, pedig a német céh legrégibb családjából származott. Apfel (Ophel) Balázs 1520-ban Walasch Sybnbürgerként is előfordul. Bár keresztneve elől van, nem zártam ki fent, hogy eredetileg egy erdélyi származású, talán Almás Balázsnak nevezett magyarról van szó. A keresztnév és vezetéknév felcserélése még a leginkább látszana perdöntőnek, de mivel a biztosan német, céhmesterséget is viselt Nüssel János is előfordul így egyszer, mégsem tartom döntő bizonyítéknak. Az eredmény: valóban német céhhel van dolgunk, amelybe azonban maximum fél tucat magyar is bekerült. A zömében német lakosságú Sopronban is volt magyar mészáros, akit német néven neveztek, viszont megírták róla, hogy magyar.175 A mészárszékek száma változott. Már Szűcs Jenőnek is feltűnt a 16. század elejéhez képesti csökkenésük, bár magyarázata nem biztos, hogy megfelelő, így ezzel még foglalkoznunk kell.176 Számításaink ugyan nem egyeznek meg teljesen, az azonban biztos, hogy a két céhszéket is beleértve a működő székek száma maximálisan 42 volt (1502, 1508-1510), a legkevesebb az első török betörés után, 1528-1529-ben: 31. A csökkenés azonban már korábban kezdődött: 35 székről tudunk 1519-ben és 1524-1526 közt. Ha arra gondolunk, hogy voltak a Szombatpiacon a német céhhez nem tartozó magyar mészárosok is, akkor ez nem is kevés. Összehasonlításként néhány példa. A pesti német mészároscéhhez177 Ferdinánd király egy 1528. január 31-i oklevele szerint 24 mészárszék tartozott.178 Pozsonyban az 1376-os céhlevél 28 mészárszéket engedélyezett.179 Sopronnak 14 székre volt engedélye, azonban nem használ-175 mollay 1988.316. p. 176 Szűcs 1955. 130-131. p. 177 KoVACHICH 1799. 383-385. p. Voltak azonban itt is magyar mészárosok. Nem volt ugyan mészáros a tekintélyes polgár Temesvári Bodó Péter, mégis volt mészárszéke „in ordine Macellorum Hungarorum.” MÓL DL 61985. (1511.) 178 MÓL Magyar Kancellária Levéltára A 57 Libri regii. Tom. I. p. 94. nr. 164. (Királyi Könyvek 1-9. kötet. 1527-1647. Arcanum Digitéka. CD-ROM.) 179 Király 1894. 188. p.
